Game Over!

2023.06.15 20:42 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

2

León Klimovsky nem egy karakán fickó, az már tuti.

Bevállalta.

De minek?

Na nézzük, mit is szűrtem le a filmről!

Szinte alig képzelhető el olyan ’70-es évekbeli spanyol horror, melyben nem kapott volna szerepet a „spanyol Lon Chaney”, vagyis Paul Naschy.

A színész szinte kihagyhatatlan elem volt a korszak gótikus és klasszikus horrorfilmjeiben, annyira, hogy saját sorozatot kapott, melyben a hispánok farkasemberét, Waldemar Daninskyt alakította tizenegy mozifilmben.

A sorozat negyedik részében a farkasemberen kívül ismét szerepet kapott egy másik klasszikus szörnyeteg, aki az első epizódhoz hasonlóan ezúttal is egy gonosz, vérszívó vámpírként öltött testet.

Waldemar Daninsky (Paul Naschy) holttestét két orvosnak kell felboncolnia, akik természetesen teliholdkor (mikor máskor…) fognak neki a vérfarkas felvágásához.

A farkasember, miután kiszedték belőle az ezüstgolyókat, természetesen feléled, és megöli a korábban a legendája iránt szkeptikus orvosokat, majd elinal a helyszínről.

Pár hónappal később egy fiatal lány, Elvira (Gaby Fuchs) barátnőjével szakdolgozatukat írva egy ódon és félelmetes kastélyhoz utaznak, ahol korábban vélhetően egy magyar vámpír, Wandessa de Nadasdy grófnő (Patty Shepard) élt.

A kastélyban találkoznak az ott bujkáló Waldemarral és beteg nővérével (akinek a létezéséről annak sem volt tudomása, aki végignézte a sorozat addigi három részét…). Hamarosan rá is találnak a grófnő sírjára, akinek a szívéből kihúzzák az ezüst feszületet, ezzel felélesztve a vérszomjas hölgyet.

A lányok két tűz közé kerülnek, nem csak az ő vérükre szomjazó vámpír, de a hamarosan teliholdkor farkassá változó Daninskyék is az életükre törnek, hogy ne unatkozzanak.

Az „Hombre lobo”, azaz a spanyolok Farkasember szériájának negyedik része visszatér a sorozat gyökereihez. A La Noche de Walpurgis névre keresztelt epizódban, akárcsak a többi felvonásban, Waldemar Daninsky egy vámpírral veszi fel a harcot.

A film követi a klasszikus szörnyfilmek megszokott kliséit: két fiatal egy elszigetelt kastélyba érkezik, naivan, ezzel kiválóan hozza a gótikus hangulatot. Erre a hangulatra nem lehet panasz, szinte az egész alkotáson át végigkísér bennünket, és szinte teljesen végig úgy érezzük, hogy a két lánynak szinte esélye sincs a túlélésre a rájuk leselkedő veszélyekkel szemben.

Az alkotás legkiemelkedőbb eleme maga a vámpír, a Patty Sheppard által alakított Wandessa de Nadasdy grófnő, akinek félelmetes és izgalmas megjelenése annyira kísérteties és álomszerű, hogy kirázza tőle az embert a hideg.

Bár nem egy karizmatikus gonosztevő, nem érezzük úgy, hogy ott lebegne az egész mű fölött, azonban amikor felbukkan a képernyőn, az már-már a legkiválóbb kísértettörténeteket idézi.

Mindezek ellenére a La Noche de Walpurgis nem vált kiemelkedő alkotássá, a grófnőn kívül szinte mindenki más, még maga Paul Naschy is felejthetőt alkot, senki más nem tud kiemelkedni a mezőnyből, sőt, néha már-már úgy érezzük, hogy maga Daninsky karaktere is csak sínylődik a történettel.

Plusz maga a cselekmény igencsak egysíkúra sikeredett, szinte kliséről klisére épít, néhol ellaposodik, semmi emlékezetes momentumot nem tud nyújtani.

Így a La Noche de Walpurgis gyorsan eltűnt a korszak szörnyfilmjeinek tengerében.

Paul Naschy immár negyedik farkasemberes-vámpíros filmje tehát nem hozza meg a megváltást a tulajdonképpen már az első rész óta vergődő szériára, hiszen semmi extrát vagy újat nem tud nyújtani, csupán a régi, megszokott, kissé unalomig ismételt elemeket használja fel újra és újra.

Ha másért nem, Wandessa grófnő miatt érdemes talán megnézni a filmet, de sajnos ő sem szerepel annyit, hogy ez megmentse az alkotást.

Ráadásul én is alig vártam, hogy véget érjen.