A Diploma előtt tipikusan az a film, ami elsőre irritál, másodikra pedig világossá válik, hogy ez a hatás a koncepció része. A történet és Benjamin is idegesített, de a befejezés végül teljesen helyre tette az élményt. Ez a film nem romantikus történet. Ez egy felnövéstörténet, ahol a felnövés nem szép, nem elegáns, nem hősies. Hanem zavaros, kínos, kellemetlen — és végül felszabadító. A végére vált egyértelművé számomra, hogy a film azt a sodródó, bizonytalan időszakot mutatja be, amikor egy fiatal felnőtt még nem találja a helyét. Amikor megértettem a valódi üzenetét, és ráismertem a saját életem párhuzamaira, akkor vált igazán szerethetővé számomra. Ez a fajta időszak szinte mindenkinek az életében megjelenik, még ha nem is ismeri be magának.
Hirdetés
A srác azért idegesített, mert passzív, nem dönt, nem vállal felelősséget, nem tud mit kezdeni a saját életével, mások tologatják, mások mondják meg neki, mit csináljon, és közben ő maga is érzi, hogy ez így nem oké, csak nem tud kitörni. Ez a fajta bénultság nagyon valóságos — és nagyon kellemetlen nézni. De pont ettől működik.
A történet azért idegesített, mert a film a két családot patológiás, kontrolláló, felszínes, önmagukat fontosnak képzelő felnőtteknek mutatja be, akik a saját frusztrációjukat és elvárásaikat ráteszik a gyerekekre. A film egyik legerősebb rétege, hogy a felnőttek valójában sokkal gyerekesebbek, mint a fiatalok.
Mrs. Robinson nem egy „végzet asszonya”, hanem egy mélyen sérült, magányos, dühös nő, aki a saját életének kudarcát próbálja elrejteni azzal, hogy kontrollálja Benjamint. Sőt, valójában a saját lányán áll bosszút az elcseszett életéért. Mrs. Robinson nem Benjamint akarja – hanem Elaine-t bünteti. És amikor rájön, hogy Elaine és Benjamin közelednek egymáshoz, akkor nem Benjamint veszti el, hanem a lánya feletti hatalmat. Amikor Elaine és Benjamin elszöknek, az nem romantikus gesztus. Az a családi rendszerből való kilépés. A busz nem menekülés — a busz szabadság. És ez a felnövés pillanata. A templomos jelenet után, amikor felszállnak a buszra, az a film legjobb része. Nem azért, mert romantikus. Hanem azért, mert őszinte. A fiatalok kilépnek a patológiás családi rendszerből, nem kérnek a szüleik életéből, nem kérnek a hazugságokból, nem kérnek a kontrollból, és végre saját döntést hoznak. Bárcsak többen jutnának el idáig, mint amennyien a valóságban eljutnak. Nagyon sokaknak sajnos ezért nem megy át a film üzenete.
Ez az a pillanat, amikor Benjamin tényleg felnő. Nem akkor, amikor megszerzi Elaine-t. Hanem akkor, amikor először vállalja a saját életét. Ekkor a film azt mondja: „Most kezdődik az élet. Nem tudjátok, mi lesz. De legalább ti döntöttetek.” Ezért működik a befejezés. Ezért éreztem azt, hogy „így lett a legjobb”. Szerintem gyönyörű és zseniális volt ez az ív a filmben.
Sokan úgy gondolják, hogy a 10/10-hez „kellemes élmény” kell. Pedig nem. A legerősebb filmélmények gyakran kényelmetlenek, feszültek, idegesítőek, zavarba ejtőek. A Diploma előtt pont ilyen. Kifejezetten mélyen hatott rám.
83 Diploma előtt (1967)
dráma | romantikus | szatíra | vígjáték
Ben, a szégyellős és halkszavú fiú épp befejezte az egyetemet, és midene megvan ahhoz, hogy szép karriert fusson be. Azoban a szülei barátaniál tett látogatása során... több»
Szereplők: Dustin Hoffman, Anne Bancroft, Richard Dreyfuss, Elaine May, Katharine Ross
