Ez a film tipikus esete – szerintem(!) – a „lehetett volna jó is” kategóriába eső alkotásoknak. A 80-as-90-es évek #bosszúpornóit szépen megidéző, végtelenül egyszerű történet, hihető, kedvelhető, névtelen főhőssel, aki a saját traumáin és csak róla szóló bosszúján túlnőve egy elnyomott csoport hősévé is válik. Szép ez, és Dev Patel szépen ábrázolja az indiai politikai/közéleti helyzetnek ezt a szeletét, a guru/baba [Sai Baba, Baba Ramdevji... stb.
– a „baba” 'bölcs ember'-t, „apa”, 'atyácska'-t jelent] rendszer visszásságait, a milliók vallási fanatizálása mögötti szörnyű igazságokat, gazdasági visszaéléseket, kisebb népirtásokat. Nagyon szép és fontos, hogy ez cseppet sem hálivúdi mozi, de egyáltalán nem bollywoodi. A harcjelenetek remekül kivitelezett, hiteles, komoly felkészülésről tanúskodó szekvenciák, ez is a film egyik nagy pozitívuma! Azonban, ami mindent elront és megkeserít, az a folyamatosan rángatózó kamera. A film elenyésző részében látunk olyan jeleneteket, ahol stabil a kép.
Nekem egy ponton hányingerig fokozódó fejfájásom lett a moziban, ahogy próbáltam követni a képeket. Egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy miért volt ez ennyire fontos. Oké, FPS beállítás, ez népszerű, előfordulhat, hogy jobban bele tudunk helyezkedni a főhős sztorijába, de csak ha módjával alkalmazzák. Itt teljesen túl van tolva. Ezen kívül a folyamatosan MINDENRE IS ráközelítés is elvesz az élményből: a csaptól kezdve, a szempillákon át, a fal repedéseiig, szinte mindenbe rettentően zavaró módon zoomol bele a kamera, átláthatatlanná téve a jeleneteket. Kulturális szempontból nagyon fontos film, akciófilmként egyszer kibírható.
76 A Majomember (2024)
Dev Patel, aki az Oroszlán és a Gettómilliomos című filmekben nyújtott Oscar-jelölt szerepeiről ismert, egy lebilincselő akcióthrillerrel vág bele a rendezésbe. Patel a rendezés... több»
