A csélcsap amerikai újságíró, Bernard Lawrence (Tony Curtis) Párizsban kihasználva a különböző légitársaságok menetrendjét egyszerre három stewardesst hódít meg azzal, hogy menyasszonyának tekinti őket. Közben azonban fejlődik a technika, a repülők egyre gyorsabbak lesznek, a megszokott menetrend teljesen összekuszálódik Bernard legnagyobb bánatára. Tetézve a bajt, hiszen a mondás szerint is nem jár egyedül, egy ismerős kollégája, Robert Reed (Jerry Lewis, a „Komédia királya”, aki az ötvenes években Dean Martinnal együtt a legnépszerűbb színészek, énekesek közé tartozott) ráakaszkodik, hogy hadd lakjon nála. Később a barátja segítségére lesz az egyszerre megérkező hölgyek egymástól történő távoltartásában, rengeteg mulatságos szituációt okozva. Persze az eseményeket nem lehet megállítani. Számomra a legtöbb humort a Bertha nevű mindenes (Thelma Ritter) bemondásai okozták, Tábori Nóra fantasztikus szinkronjával. Rendkívül jó poén az álló fényképtartó fotóinak az éppen az aktuális helyzethez illő átcserélése, vagy a különböző nemzetekhez tartozó menyasszonyok gasztronómiai igényeinek a kiszolgálása. Az állandó változtatás hatására a végén már kénytelen volt azt közölni, hogy „nincs itthon semmi!”
A csélcsap amerikai újságíró, Bernard Lawrence (Tony Curtis) Párizsban kihasználva a különböző légitársaságok menetrendjét egyszerre három stewardesst hódít meg azzal, hogy menyasszonyának tekinti őket. Közben azonban fejlődik a technika, a repülők egyre gyorsabbak lesznek, a megszokott menetrend teljesen összekuszálódik Bernard legnagyobb bánatára. Tetézve a bajt, hiszen a mondás szerint is nem jár egyedül, egy ismerős kollégája, Robert Reed (Jerry Lewis, a „Komédia királya”, aki az ötvenes években Dean Martinnal együtt a legnépszerűbb színészek, énekesek közé tartozott) ráakaszkodik, hogy hadd lakjon nála. Később a barátja segítségére lesz az egyszerre megérkező hölgyek egymástól történő távoltartásában, rengeteg mulatságos szituációt okozva. Persze az eseményeket nem lehet megállítani. Számomra a legtöbb humort a Bertha nevű mindenes (Thelma Ritter) bemondásai okozták, Tábori Nóra fantasztikus szinkronjával. Rendkívül jó poén az álló fényképtartó fotóinak az éppen az aktuális helyzethez illő átcserélése, vagy a különböző nemzetekhez tartozó menyasszonyok gasztronómiai igényeinek a kiszolgálása. Az állandó változtatás hatására a végén már kénytelen volt azt közölni, hogy „nincs itthon semmi!”