2024.02.01 12:39 kabel Olvasottság: 481x
2

A szuperközép

Matthew Vaughn az első Kingsman óta próbálja újra és újra majdnem ugyanazt a filmet megcsinálni, azonban sajnos egyre gyengébb mozikat produkál. Két dologhoz ért, az egyik a látványos akció, a másik meg az, hogy tudja, mikor kell hagyni a színészeit csak szabadon színészkedni. E két dolog menti meg ezt a filmet is. Az Argylle két főszereplője (akik közül meglepő módon egyik sem Henry Cavill) remekül elviszi a hátán ezt a sajnos elég kaotikus és kiszámítható kémsztorit. A film nagyon elveszti a lendületét a közepén, messze túl hosszúnak hat, ahogy nagyon gyengén megpróbálja kifordítani saját zsánerét. Ehhez azonban sokkal jobb forgatókönyvre lett volna szükség.

Történetünk főszereplője nem Argylle ügynök, hanem az őt kitaláló írónő, Ellie, akit Bryce Dallas Howard alakít. Ez a visszahúzódó, introvertált karakter lesz behúzva egy kontinenseket átívelő kémsztoriba, melyben mintha saját története elevenedne meg, és kulcsa az ő elméjében lakozik, hisz ő írja a történetet. Erre a kalandra a Sam Rockwell által kiválóan alakított Aiden nevű kémmel indul, aki helyett pár jelenetben a címszereplő radírfrizurást hallucinálja oda Ellie. A nézőkben pedig elkezd motoszkálni a kérdés, mi a valóság? Vagy Ellie valamilyen furcsa írói krízisben van, esetleg a kémtörténetébe menekül a világ elől, vagy valami egészen más van a háttérben, ami olyannyira bugyuta és egyszerű, hogy majdnem lefordultam a székről, amikor a csavar megtörtént.

A szuperközép

A film egyszerre próbálja kifigurázni a kémsztorikat, és egy fordulatos akció-vígjátékot összehozni, de sajnos nem túl vicces, vagy túl intelligens, hogy mindkettőt kivitelezze. Az első Kingsman-film remekül vegyíti az lövöldét és túltolt jeleneteket egy olyan premisszával, mely egyszerre kicsit mélyebb témát is érintett. Emellett egy jó James Bond-film reflexió volt, melyben a látványos kalandok ügyesen kompenzálták a sztorit. Az Argylle is hasonló akar lenni, és ha nagyon bejött a Kingsman hangulat, valószínűleg ez is tetszeni fog.

Sajnos nekem túl kiszámítható volt a dolog, és a csavarok mind elbuktak, és teljesen érzelemmentesnek hatottak. Az egy messze érdekesebb sztori lett volna, hogy Ellie formálja a valóságot az elméjével, mert egyrészt remek történetmesélési elem, másrészt izgalmas akciójelenetekre is adott volna teret. Ehelyett a film a legklisésebb kémsztoriba fordul át, ami ugyanakkor megtartotta a zsáner legtöbb gagyiságát is. A sztori görcsösen ragaszkodik ezekhez az elcsépelt elemekhez, és nem ismeri fel, hogy a kémes narratíva totál érdektelen, és karakterei mind unalmasak és a meta effektus sem igazán jelenik meg.

A két főszereplő színészkedése és dinamikája még itt is élvezhető, Sam Rockwell talán a legjobb eleme a filmnek, és laza stílusa még az elnyújtott jeleneteket is megemeli valamennyire. A lapos középső etap után végre kapunk két látványos akciójelenetet, amik újra visszahozzák a Kingsman-féle mókát, ki hitte volna, hogy korcsolyákkal ilyen látványos jelenetet lehet összehozni?

Sajnálatos, hogy a film nem tartotta meg ezt laza hangulatot végig. Akkor jobban működött, amikor nem vette komolyan magát, mint amikor egy huszadrangú kémfilm akart lenni, és szerintem a rendező is rájött erre, csak lehet már túl későn.

akció | thriller

Az Argylle című kémthrillerbe az Egyesült Államokban, Londonban és más egzotikus helyszíneken kísérhetjü el Argylle-t, a szuperkémet világjáró kalandjain. Közben több... több»

2