Az Alien Romulus lényegében fanservice. Jó fanservice, olyan, mint a Force Awakens volt. Lényegében csak a korábbi filmek elemei újrakeverve és remek atmoszférába öntve. A látványvilág hihetetlen jó, és szerencsére elég arra, hogy elvigye a hátán a sztorit, ami lássuk be, elég egyszerű és kiszámítható. Ez nem feltétlen baj, hisz egy horrorfilmről beszélünk, és főhőseink tipikus tinik, de az szempont, hogy a Romulus nem akar új mitológiát bemutatni, mint a Ridley Scott-filmek, inkább csak emlékeztetni akar az Alien franchise-ra.
A sztori lényege, hogy egy nyomornegyedben működő bányakolónián dolgozók tinik megpróbálnak egy elhagyott űrállomásról Cryopodokat lopni. Mint kiderül, az űrállomás nem annyira elhagyatott, mint gondolták, ezt követően pedig Alien Isolation helyszíneken menekülnek szereplőink mindenféle idegenek elől. A film legjobb szereplője ismét az android, egyszer kedves és ártatlan, másszor kiráz a hideg tőle, ahogy érzelem nélkül hajtja végre a parancsot. A színész nagyon ügyesen keverte a két szerepet. Az emberi karakterek nyilvánvalóan csak Alien kaják, és mindenki fején elindul az időzítő, az első jelenetben, amikor találkozunk velük. Sajnos nagyon nincsenek kibontva, nagy részükről kb. semmit sem tudunk meg, véres haláluk nem üt akkorát.
A film első fele nagyon jó, a bemutatott koszos és sötét kolónia, ahol napsütés nélkül dolgozzák az emberek rövidülő életüket, egy nagyon izgalmas helyszín, és ha kicsit tovább maradunk itt, érdekesen kinyílt volna a franchise világa. Azonban, menni kellett tovább az űrhajóra, mely szintén remekül nézett ki, a plasztikus gombok, az analóg világ és megépített helyszínek a remek világítással nálam nagyon megemelték a film minőségét. Persze a történet nem teljesen logikus, és a film fanservice része is bekacsint, mert nagyon gyenge CGI segítségével feltámasztanak egy korábbi karaktert, aki lényegében csak információ csomagokat közöl szereplőinkkel. Ez egy elég gyenge történetmesélési elem, jobb lett volna, ha inkább a szereplők találják fel magukat, és próbálnak okosan túlélni az állomáson. Igazából, végig a két főszereplőért szorítunk, és a filmben van elég kisebb meglepetés, hogy érdekes maradjon. Főleg a végén, ami egy valóban undorító irányba ment el.
Egy biztos, ezek után egy rossz szót sem szeretnék hallani a Prometheusra, mert ebben a filmben nagyon hasonló rossz döntések születtek. Karakterek fél kézzel tartják magukat az űr vákuumával szemben, simán otthagyják egymást, elszabadult hajók tökéletesen landolnak pilóta nélkül egy random hangárban, xenók hatalmasra nőnek másodpercek alatt, és illedelmesen a folyosó végéről várják, amíg főszereplőink kinyitnak egy ajtót, addig meg sem támadják őket.
Ezek apróságok, az Alien: Romulus teljesen rendben volt. Egy átlagos horrorfilm az Alien-univerzumban néha pont elég. Bár nekem a korábbi filmek filozófiai vonala izgalmasabb volt, a set design és a meglepetések ebben a filmben végig fenntartották az érdeklődésemet. Ez lényegében látványfilm.
60 Alien: Romulus (2024)
Egy elhagyott űrállomás elfeledett mélységeibe merészkedve egy csapat fiatal űrgyarmatosító találkozik az univerzum legborzalmasabb életformájával. A producer Ridley Scott, aki... több»
