(vagy valami hasonló)
A filmet japánul láttam, magyar felirattal, úgyhogy a fenti idézet talán nem pontos, de kb. kulcsmondat. Ez a film számomra a zenről szólt, a jelenlétről, az egyszerű dolgok megéléséről.
Wim Wenders odatette magát, az angyalos filmjei után hosszú idővel ismét megvillant, méghozzá milyen szépen!
A főszereplő Hirayama úr, a slozipucoló, akit Koji Yakusho alakít. A napjai egy adott rutin szerint telnek, Tokió lepattant részén lakik (azért a város nagy része nagyon rendben van, megcsodálhatjuk, milyen, amikor nem lopják el az adót), egy igen szerény otthonban, még fürödni is közfürdőbe jár. Kazettát hallgat, fizikai könyvet olvas, amit antikváriumban vesz, filmes fényképezőgépet használ, egy kész időkapszula a manus. Epizódszerűen megjelennek körülötte más korosztályok és kultúrák, kicsit sajnálja a jómódban élő nővére, miközben ő maga a saját helyzetével elégedett, és büszkén vállalja, hogy vécépucolóként tevékenykedik, lelkileg a legnagyobb rendben van, és boldog a megélt pillanataiban. Mármint minden pillanatában. Az epizódszereplők ennek mintegy kontrasztjaként jelennek meg, illetve a vége felé megél 1-2 dolgot, ami kibillenti a rutinjából, de érezzük, hogy vissza fog térni a nyugalmi állapotába. Nem volt mindig takarító, a nővérével folytatott beszélgetéséből ez ugyan nem derül ki, de felsejlik.
A film nagyon letisztult, nyugalom árad belőle, csodás, és teljesen magával visz. Pedig kevés beszéd van benne, és sok cselekvés ismétlődik. Egy csihipuhi-filmhez szokott néző erre azt is mondhatja, hogy ez egy rossz film. De akkor nem neki szólt. Viszont annyira egyszerű és átlátható az egész, hogy ha akarja, ő is lazán megérti, ha már elérkezett oda, hogy nyitott rá. Wenders nem elit értelmiségi mozit csinált, ez mindenki előtt nyitva áll, aki akarja.
Hogy mennyire a jelenlétről és a zenről szól tényleg a film, az a vége feliratok után még feltűnő szómagyarázat alapján válik teljesen egyértelművé. A komorebi szó jelentését kapjuk, a fák levelei között átszűrődő fény játékára mondják.
A végén Yakusho nagyot alakít, amikor kb. két perc alatt hihetetlen váltakozással vonulnak át az arcán az egymással ellentétes érzelmek. Nem hiába nyerte ezzel Cannesban a legjobb színésznek kijáró díjat.
Csodálatos alkotás!
78 Tökéletes napok (2023)
Hirayama (Koji Yakusho) látszólag tökéletesen elégedett egyszerű tokiói WC-takarítói életével. A szigorúan strukturált napi rutinján kívül a zene és a könyvek iránti... több»
