Sokkal nagyobbak voltak az elvárásaim, ugyanis a régi alkotók visszatértek, és az előzetes is meg tudott győzni. Egyébként, ha nem tévedek, az annyira jól sikerült, hogy díjat nyert. Már tavaly nyáron vártam ezt a nyarat, és emiatt nemrég újranéztem a két előzményfilmet. Lássuk, mit váltott ki belőlem a 3. rész!
A magasnyomású sugárban vérhányást nem sikerült elengedni, de azok a borzasztóan idegesítő kameramozgások, amelyek már a franchise védjegyévé váltak, a nyitójelenet kivételével fokozatosan megszűnnek létezni, és átmennek egy élvezhető operatőri munkába.
28 év telt el a járvány kitörése óta, már nemcsak London és agglomerációja, hanem a Brit-szigetek is karanténzóna lett. A túlélők egy csoportja kommunában él egy szigeten, amit az árapály jelenség véd természetes módon, ezenfelül kiegészítették erődítménnyel. Már ez az egész izgalmasnak hangzik.
Ha valaki itt most arra számít, hogy tömegesen ostromolják majd a zombik ezt a helyet, és egymáson másznak be, mint a World War Z-ben a falon, akkor rossz hírem van számára, mert ennél rosszabb következik: csúszó-mászó, meztelencsigabőrű, az ázsiai rassz jegyeit hordozó, túlsúlyos zombik, akik úgy visítanak, mint egy disznó.
Jason Momoa kinézetű óriások, és mint egy Predator, úgy tépik ki az emberi vagy állati fejet a gerincével együtt. 28 év alatt ilyen mutációk jöttek létre, és amit még nem láttunk, úgy gondolom, a jövőre érkező folytatás még tartogat meglepetéseket.
Mindez nagyjából kimeríti azokat a problémákat, amelyek ezzel a filmmel vannak, de ne szaladjunk ennyire előre! A cselekmény egy családra fókuszál, az apát Aaron Taylor-Johnson személyesíti meg. Még az elején kifejezetten jót alakít, és a fiával (Alfie Williams) lévő közös jelenetekben könnyen emlékeztetett Viggo Mortensenre, aki Az út c. filmben készítette fel a fiát a nehéz és nem veszélytelen életre. Később ez a karakter amekkorát nőtt a szememben, annyit zuhan lefelé.
A cselekmény első 15 perce a zseniális határát súrolja, de valami szétesik, ezt követően a fiún és az anyán (Jodie Comer) van a hangsúly, mert Isle súlyos beteg, és orvosra van szüksége egy orvosok és gyógyszerek nélküli világban.
A látványvilága, beleértve a vizuális effekteket, valamint a hangok nagyon jó párosítást alkotnak. Ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint aminek látszik, ezért nagyon kár érte, hogy a sok b@romsággal sikerült elrontani. Unalmasnak közel sem mondanám, de Jodie Comert akárhány filmben láttam eddig, az a film nem tetszett, kivéve Az utolsó párbajt.
Megértjük, miért volt a karakter olyan, amilyen, ettől függetlenül okozott furcsa meglepetéseket, de már nagyon vártam, hogy a katona mikor lövi le. Majd, ha a vonatos jelenetig eljutsz, akkor érteni fogod, hogy miért mondom ezt, szerintem az volt a legalja az egész filmnek. Ja, igen, katona is van benne, nem helyi és nem amerikai, de majd meglátod, hogy került oda. Lesznek nagyon érdekes párbeszédek, pillanatok itt.
Ralph Fiennes alakítása nélkül ez valószínűleg minden jóindulattal maximum 2 csillag lenne, az a rövid idő, amennyit adtak a karakterének, elég volt ahhoz, hogy mentse ezt a filmet. Felerősödik a végére sajátos módon a dráma, és könnyen elfelejt horror maradni.
A 28 évvel később nem csupán egy franchise feltámasztása, egy trilógia születése, hanem egy szimbólum a zombis horrorfilmek előtt és után. Tulajdonképpen megadja azt, ami kell egy horrorba: van brutalitás, gusztustalanság, borzongás. A groteszk zárójelenet viszont több kérdést felvet, például mennyire volt szükséges a lezáráshoz vagy a cliffhangerhez, de legalább kapcsolódik a film elejében látottakhoz.
Sajnos ez egy olyan horror volt, aminek a sejtelmesebb, érdekesebb jeleneteit összevágták, és zseniális módon összegyúrták egy előzetesbe. Csalódás volt? Határozottan!
5/10
66 28 évvel később (2025)
Csaknem harminc év telt el azóta, hogy a Rage vírus kijutott egy biológiai fegyverek laboratóriumából. Bár a terület továbbra is szigorú karantén alatt áll, néhány túlélő... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer, Jack O'Connell, Edvin Ryding
