Olyan jól meg lehetett volna csinálni ezt a filmet!
És jól is indul: egy szigettel, ahol a túlélők meghúzzák magukat, és néha egy-egy vadászatra átugranak a kontinensre, ahol mindent uralnak már a zombik. Eltelt 28 év a T-vírus elszabadulása óta, és Európa egészén győztek az élőholtak. Aztán megismerünk egy családot, ahol a családfő, Jamie (Aaron Taylor-Johnson) átviszi kamasz fiát egy vadászatra a kontinensre. De persze nem ő lesz a főszereplő, a minden szempontból alkalmas Aaron Taylor-Johnson, hanem a kamaszkorú fia. Itt követték el az első hibát.
Aztán jön a sok sületlenség: alfazombik meg olyan zombinők, akik embergyereket szülnek és végül egy orvos, Dr. Kelson (Ralph Fiennes), aki szemre vagyis ránézésre diagnosztizál rákot (a kölyök anyjánál), és emberkoponyákból épít tornyokat magának a memento mori (emlékezz a halálra) szöveg jegyében. Csakhogy a régi római mondás a halál elkerülhetetlenségéről szól, és így a pillanat értékességéről, nem pedig arról, hogy egy szörnyű vírus következtében mindenki halálra van ítélve, amiben nincs semmi nemes.
Azt gondolom, hogy Danny Boyle és Alex Garland valami nagyot akartak gurítani ezzel a filmmel és művészi jellegűvé akarták tenni. Sajnos belesültek, mert egy zagyvaság lett a végeredmény, különösen a zárás a zombiölő csapattal, melyhez persze csatlakozik a gyerek. Az IMDb-n most 66%-on áll a 28 évvel később, közel 200 ezer szavazat alapján, de fog lejjebb is menni. Az én 50%-os (azaz 10-ből 5 csillagos) verdiktem is lefelé mozdítja majd (igaz, csak kb. egymilliomod százalékkal). Itt a Mafabon tőlem most három csillagot és 50-55%-ot kap.
38 28 évvel később (2025)
Csaknem harminc év telt el azóta, hogy a Rage vírus kijutott egy biológiai fegyverek laboratóriumából. Bár a terület továbbra is szigorú karantén alatt áll, néhány túlélő... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer, Jack O'Connell, Edvin Ryding
