Hogy mennyire realisztikus a sorozat, azt nem igazán tudom, viszont simán el tudom képzelni, hogy a thai kultúra, illetve a szolga és gazdag viszonya ilyen. És hogy miért gondolom ezt? A sorozatban van egy érdekes mondat: „Önök szerződést írtak alá.” (És azt is megtudjuk a későbbiekben, hogy ez a szerződés mit is fizet a személyzetnek havonként [több,mint hétszázezer forintnak megfelelő bátot].)
A szerződés pedig jól ki van találva. Gyakorlatilag a munkáltató azt tesz a személyzettel, amit csak akar. (Nemi erőszak, brutalitás, gyilkosságra való kényszerítés, gyilkosság, bűncselekmény átvállalása, parancsba adott abortusz. Néha persze befigyel némi „prémium” is, de szinte azért is a lelkét adja a szolga cserébe.) Teszik és tehetik mindezt a kőgazdagok a szerződés, a mérhetetlen hatalom és vagyon mögé bújva.
Mi, nyugatiak nem is igazán értjük azt a fajta szolgalelkűséget, amivel a személyzet tűri a számtalan megaláztatást. Azonban ha egy kicsit utánajárunk a thai kultúrának, rögvest világosabbá válik előttünk a magatartásuk. Ugyanis a thai kultúra egyik érdekes alapgyökere az, hogy kerüljük a konfliktust.
Történetünk a milliárdos apa halálával kezdődik, aki családja jelenlétében feleségül veszi a szeretőjét, aki szolgáló a házban. Úgy tűnik, az apa az egyetlen normális ember ebben a családban... naná, hogy szinte az elején már meg is hal... kifejezetten gyanús körülmények között. Egészen olyan, mintha egy ázsiai tündérmesébe csöppentünk volna... A család tagjai a családfő halálával pedig azonnal acsarkodni kezdenek, hogy ki vegye ki a milliárdos tortából a nagyobb szeletet.
De mi van akkor, ha a személyzet fellázad? És mi van akkor, ha a személyzet rafkósabb, mint a munkaadójuk?
Érdemes megnézni eredeti nyelven vagy akár angol nyelvű szinkronnal is (bár ez utóbbi hervasztóan lagymatag, mint általában az angol nyelvű szinkronok).
A sorozat hét epizódjában igazából semmi nem enyhíti a folyamatos gyomrsot kaptam érzést... bár ez így nem teljesen igaz. Ugyanis a hetedik megmagyarázza a történéseket.
Úgy gondolom, hogy ez a sorozat egyfenékkelmegnézős.
Azonban tudd, hogy utána lesznek benned nyomok. A történések és a viszonyok nem éppen léleknyugtatóak ebben az sztoriban.
Hogy megtudd, kinek milyen sorsot szán Buddha, nos, ahhoz meg kell nézned.
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!
Hogy mennyire realisztikus a sorozat, azt nem igazán tudom, viszont simán el tudom képzelni, hogy a thai kultúra, illetve a szolga és gazdag viszonya ilyen. És hogy miért gondolom ezt? A sorozatban van egy érdekes mondat: „Önök szerződést írtak alá.” (És azt is megtudjuk a későbbiekben, hogy ez a szerződés mit is fizet a személyzetnek havonként [több,mint hétszázezer forintnak megfelelő bátot].)
A szerződés pedig jól ki van találva. Gyakorlatilag a munkáltató azt tesz a személyzettel, amit csak akar. (Nemi erőszak, brutalitás, gyilkosságra való kényszerítés, gyilkosság, bűncselekmény átvállalása, parancsba adott abortusz. Néha persze befigyel némi „prémium” is, de szinte azért is a lelkét adja a szolga cserébe.) Teszik és tehetik mindezt a kőgazdagok a szerződés, a mérhetetlen hatalom és vagyon mögé bújva.
Mi, nyugatiak nem is igazán értjük azt a fajta szolgalelkűséget, amivel a személyzet tűri a számtalan megaláztatást. Azonban ha egy kicsit utánajárunk a thai kultúrának, rögvest világosabbá válik előttünk a magatartásuk. Ugyanis a thai kultúra egyik érdekes alapgyökere az, hogy kerüljük a konfliktust.
Történetünk a milliárdos apa halálával kezdődik, aki családja jelenlétében feleségül veszi a szeretőjét, aki szolgáló a házban. Úgy tűnik, az apa az egyetlen normális ember ebben a családban... naná, hogy szinte az elején már meg is hal... kifejezetten gyanús körülmények között. Egészen olyan, mintha egy ázsiai tündérmesébe csöppentünk volna... A család tagjai a családfő halálával pedig azonnal acsarkodni kezdenek, hogy ki vegye ki a milliárdos tortából a nagyobb szeletet.
De mi van akkor, ha a személyzet fellázad? És mi van akkor, ha a személyzet rafkósabb, mint a munkaadójuk?
Érdemes megnézni eredeti nyelven vagy akár angol nyelvű szinkronnal is (bár ez utóbbi hervasztóan lagymatag, mint általában az angol nyelvű szinkronok).
A sorozat hét epizódjában igazából semmi nem enyhíti a folyamatos gyomrsot kaptam érzést... bár ez így nem teljesen igaz. Ugyanis a hetedik megmagyarázza a történéseket.
Úgy gondolom, hogy ez a sorozat egyfenékkelmegnézős.
Azonban tudd, hogy utána lesznek benned nyomok. A történések és a viszonyok nem éppen léleknyugtatóak ebben az sztoriban.
Hogy megtudd, kinek milyen sorsot szán Buddha, nos, ahhoz meg kell nézned.
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!