Angol kosztümös film különlegessége az, hogy két nő férfiszerepet játszik. Az egyik Glenn Close, a másikat – aki nagyobbat alakít - Janet McTeer-nek hívják. A filmmel az a bajom, hogy azt állítja, a két nő érzelmileg is férfiként viselkedik, az egyik meg egyenesen házasságban él egy igazi nővel (milyen lehetett a nászéjszakájuk, amikor kiderült a „vőlegény” egynémely anatómiai hiányossága?!), Albert pedig halálosan szerelmes lesz egy ócska lotyóba, aki a szeretője bíztatására alaposan kihasználja. A melodramatikus befejezést – Albert dulakodás közben beveri a fejét és belehal – enyhíteni próbálják, hogy a gyerekkel együtt elhagyott Helent az időközben „megözvegyült” Hubert pártfogásba veszi. Ebből a kapcsolatból biztos nem lesz több baba, hacsak Helen nem tesz róla.
Angol kosztümös film különlegessége az, hogy két nő férfiszerepet játszik. Az egyik Glenn Close, a másikat – aki nagyobbat alakít - Janet McTeer-nek hívják. A filmmel az a bajom, hogy azt állítja, a két nő érzelmileg is férfiként viselkedik, az egyik meg egyenesen házasságban él egy igazi nővel (milyen lehetett a nászéjszakájuk, amikor kiderült a „vőlegény” egynémely anatómiai hiányossága?!), Albert pedig halálosan szerelmes lesz egy ócska lotyóba, aki a szeretője bíztatására alaposan kihasználja. A melodramatikus befejezést – Albert dulakodás közben beveri a fejét és belehal – enyhíteni próbálják, hogy a gyerekkel együtt elhagyott Helent az időközben „megözvegyült” Hubert pártfogásba veszi. Ebből a kapcsolatból biztos nem lesz több baba, hacsak Helen nem tesz róla.