Az Egykutya a kommunikációról szól. Csak totál hiteltelen, szinte minden karaktere és történeti eleme. Négy figura, egy tér és a múlt titkainak feloldása a film központja, mégis a cselekmény nagy része egymás mellett elbeszélő, egymás szavába vágó vagy egymás megértését kereső figurákat mutat. Azonban szinte semmi sem autentikus, a szereplők mesterséges, robotikus dialógusai borzasztóak, a sztori csavarjai és misztikuma pedig olyan gyenge lábakon áll, hogy nehéz elhinni, hogy ez az előadás évekig színházban futott.
Hirdetés
Patika összehívja régi osztálytársait az egyetemről, mert nagy bejelentése van. Erre persze vagy egy órát várni kell, addig megismerünk négy nagyon eltérő életutat. Olyannyira más emberek, hogy egy percig sem hittem el, hogy ezek bármikor egy közösségben, vagy akár csak egy szakon voltak. A spektrumon lévő Patika az AI korában valahogy fordításból él, van itt még egy feszültséggel teli családanya, egy gazdag csávó, aki sekélyes és csak a pénzről tud beszélni, illetve egy művésznő, aki fontos emberekkel enyeleg és csúnya képeket fest.
Ez a négy fantasztikus figura vitatja meg az élet nagyobb kérdéseit: pénz, művészet, siker, gyerekek, élet és halál. Ez nem Hajdu Szabolcs-féle kényelmetlenül vicces dráma az alsó középosztály mindennapjairól; az Egykutya megpróbál egy komoly képet festeni a világról, csak sztereotípiákból nehéz retorikai várat építeni, és a beszélgetés inkább faluvégi italkimérőeszmecsere-színvonalú marad. Nem humoros, nem okos, de érezni, hogy valami nagyon mély üzenetet akartak átadni, de valahogy nem jött át.
Semmi, de semmi sem volt hihető a filmben. Sem a karakterek, sem a részeges, nagyon megírtnak ható beszélgetéseik, sem a végül semmiből felbukkanó közös dilemmájuk, ami, gondolom, egy fontos drámai elem lett volna, de olyan összecsapott és botladozó, hogy kb. bármilyen más csavar is működött volna. Nekem nem volt itt min eltöprengeni, vagy valakivel bármit megvitatni, mert annyira elrugaszkodott mese volt, hogy a premissza egyik eleme sem állt össze. A film lezárásában, úgy érzem, még a rendező sem tudta, mit kéne a szereplőknek érezni; egy ponton vagy hat plot twistet nekünk dobnak a szereplők, és nehéz volt nevetés nélkül kibírni, annyira szürreális volt, pedig elvileg komoly drámának gondolták a készítők a látottakat.
Szomorú ez, mert talán a blokkolás és a kameramunka nagyon ott volt, de az Egykutya nem tudta levetkőzni színpadias stílusát, és gondolom a szereplők is a színpadon képzelték magukat, ezért mondták fel soraikat úgy, mintha valaki fegyvert fogna rájuk. Azt hittem, ebből már kinőtt a hazai filmgyártás.
64 Egykutya (2025)
A történet középpontjában három, egykori kollégiumi barát áll, akik tíz évnyi távolság után egy váratlan este újra találkoznak – és ekkor indul be igazán a cselekmény.... több»
Szereplők: Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, Gera Marina, Tenki Dalma, Kardos Róbert
