Az első Avatar film meghatározó volt, a látvány mindent vitt és a történet is szépen felépített, jó sztori volt. A harmadik rész sajnos messze nem hozza ezt a színvonalat. Látványban továbbra is erős, mondhatnám, hogy túlzottan is, a végére már szinte elfáradtam az újabb és újabb lényektől, amik előkerültek és őrült gyorsasággal el is tűntek. Elfáradtam a film végére, és nem csak a 3 órás vetítési idő miatt, hanem mert 'véget nem érően' harcoltak, lőttek, öldököltek és haltak a szereplők. Mintha a D-nap elevenedett volna meg, ahol tudható volt, hogy nagy áldozatok árán sikerül csak kicsikarni a győzelmet. Azért James Cameron nem hazudtolta meg magát, követve az indián-fílinget, becsempészett néhány szép jelenetet is. Amikor Kiri (Sigourney Weaver) rátalál a megoldásra a belső hangját követve, vagy amikor a családi összetartozásról beszélnek, ezek hoznak némi emléket az eredeti filmből. Erős lett Jake jelenete a majomfiúval is, ahogy lesújt Spider/Gekkóra, mint Ábrahám próbált Izsákra. Olyan érzésem volt a végén, mintha csak gyorsan bevágtak volna néhány romantikus jelenetet, hogy kibírjuk a negyedik részig, ne csak a csaták véres képsorait vigyük magunkkal. A forgatókönyvvel jó sokat nyüglődhettek Cameronék, mert rémesen nyögvenyelős lett, érezni rajta, mennyire átgyúrták, újra és újra, hogy használható legyen. Aki szereti a látványos, fantáziadús csatajeleneteket, az bátran nézze meg, de akinek a lelki mélység is fontos, nem biztos, hogy jól fog szórakozni. #premiervadász
Az első Avatar film meghatározó volt, a látvány mindent vitt és a történet is szépen felépített, jó sztori volt. A harmadik rész sajnos messze nem hozza ezt a színvonalat. Látványban továbbra is erős, mondhatnám, hogy túlzottan is, a végére már szinte elfáradtam az újabb és újabb lényektől, amik előkerültek és őrült gyorsasággal el is tűntek. Elfáradtam a film végére, és nem csak a 3 órás vetítési idő miatt, hanem mert 'véget nem érően' harcoltak, lőttek, öldököltek és haltak a szereplők. Mintha a D-nap elevenedett volna meg, ahol tudható volt, hogy nagy áldozatok árán sikerül csak kicsikarni a győzelmet. Azért James Cameron nem hazudtolta meg magát, követve az indián-fílinget, becsempészett néhány szép jelenetet is. Amikor Kiri (Sigourney Weaver) rátalál a megoldásra a belső hangját követve, vagy amikor a családi összetartozásról beszélnek, ezek hoznak némi emléket az eredeti filmből. Erős lett Jake jelenete a majomfiúval is, ahogy lesújt Spider/Gekkóra, mint Ábrahám próbált Izsákra. Olyan érzésem volt a végén, mintha csak gyorsan bevágtak volna néhány romantikus jelenetet, hogy kibírjuk a negyedik részig, ne csak a csaták véres képsorait vigyük magunkkal. A forgatókönyvvel jó sokat nyüglődhettek Cameronék, mert rémesen nyögvenyelős lett, érezni rajta, mennyire átgyúrták, újra és újra, hogy használható legyen. Aki szereti a látványos, fantáziadús csatajeleneteket, az bátran nézze meg, de akinek a lelki mélység is fontos, nem biztos, hogy jól fog szórakozni. #premiervadász