Hát gyomor kell ahhoz, hogy ezen nevetni tudjon az ember, az egyszer biztos. A rendező olyan lazasággal mutatja be a gyilkosságokat, mintha a falevelek hullását vinné vászonra, csak itt épp nem a levelek hullanak. Azt hiszem ez az egyetlen norvég film, amit valaha láttam, de ha a többi is ilyen, akkor valószínűleg az agyukra ment a sok sötétség meg a hideg.
Hát gyomor kell ahhoz, hogy ezen nevetni tudjon az ember, az egyszer biztos. A rendező olyan lazasággal mutatja be a gyilkosságokat, mintha a falevelek hullását vinné vászonra, csak itt épp nem a levelek hullanak. Azt hiszem ez az egyetlen norvég film, amit valaha láttam, de ha a többi is ilyen, akkor valószínűleg az agyukra ment a sok sötétség meg a hideg.