Luigi Bazzoni és Franco Rossellini együtt rendezték a filmet, és külön élmény és érdekesség, a film fekete-fehér. Így viszont a fény-árnyék viszonyokra nagyon kellett figyelni, és ezt a készítők nagyon jól megoldották. A zsánere giallo, de az olaszok szeretik detektívtörténetnek hívni, ami oly divatos volt a hatvanas években. A színek hiánya miatt nekem a misztikum jobban átjött, de önmagában ez kevés volt, hiszen néha ellaposodott az egész. Renzo Rossellini zenéje viszont kellemes meglepetés, és az operatőr is kifejezetten, jelesül Leonida Barboni, jól dolgozott...
82 perc a műsoridő, és szerintem majdnem ez is hosszú, mert nem minden percet tudtak kitölteni tartalommal...
De nézzük is meg, miről szól a film?
Bernard (Peter Baldwin), az író hatalmas nagy válságon megy keresztül, ezért úgy dönt, hogy egy pár napra megszáll a kedvenc hegyi fogadójában, ahol egy éve Tildével (Virna Lisi) összeismerkedtek, és egy futó szerelmi viszonyba kezdtek. Bernard alig várja, hogy lássa Tildét, és ahogy megérkezik, egyből a fogadó tulajdonosa, Enrico úr (Salvo Randone) fogadja, de ott van a két gyermeke is, Mario (Philippe Leroy) és Irma is (Valentina Cortese). Nem sokkal később megtudja, Tilde már lassan egy éve halott, de több információt nem tud róla szerezni. Egy helyi fotós mutat Bernardnak egypár fotót, ami Tildét ábrázolja a halála előtt néhány nappal...
A történet most indul be igazán, hiszen Bernard nemsokára megtudja, Tilde nemcsak az ő szeretője volt, hanem Enricónak, a szálló tulajdonosának is. Viszont a legfontosabb, hogy Tilde terhesen hunyt el, de itt a nagy talány, mégpedig ki lett volna a gyermek apja?
Bernard vagy Enrico?
Ahogy haladunk az időben, úgy kiderül, hogy Tilde zsarolta a fogadóst, és ha kiderül, akkor a kis hegyi faluban óriási lett volna a botrány.
De mielőtt lelőném a poént és a hatalmas csavart, ami tényleg megdöbbentő, nem spoilereznék tovább...
A film megtekinthető, egy kifejezetten szép és izgalmas, bár kissé lassú folyású történet, ami azért a maga nemében belesodor minket az élvezetes történetbe.
Giallo, de nem minden elemével és stilisztikai eszközeivel....
Bazzoni és Rossellini meglepően jól dolgoztak közösen és a stábbal együtt. Jómagam tényleg rajongok a fekete-fehér mozikért, mert ha a világítást jól megoldják, sokkal drámaibb és félelmetesebb képsorokat tudnak kreálni.
Dinamikus és statikus képek kompozíciója, és a szuperközelik, amik a giallóra oly jellemzőek. Jó azért nézni ezeket a korai giallókat, hogy a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére mennyiben és miben is változott a zsáner? Én ajánlom, és aki szereti a misztikus filmeket, az nyugodtan nézze meg.
Kedvenc fotelem, puncstorta és bubis ásványvíz...
Ó, és nagy respect az ismeretlenebb giallorendezőknek...
Őket sem szabad elfelejtenünk.
62 La donna del lago (1965)
dráma | krimi | misztikus | thriller
Az ismert író az egyik nagy regényének megírása után pihenni szeretne, és ennek következtében a kedvenc üdülővárosába látogat. Már az első napokban megtetszik neki egy... több»
Szereplők: Virna Lisi, Valentina Cortese, Philippe Leroy, Peter Baldwin, Salvo Randone
