A könnyek királynője

Ez az első koreai sorozat, amire én azt mondom, hogy nem ajánlom megnézni. Konkrétan végigszenvedtem. Hogy miért nem kapcsoltam ki? Mert amikor elkezdtem nézni, megtetszett, és valóban vannak benne nagyon jó részek, érzelmek, vicces jelenetek. De ami miatt mégsem tetszett, az a végtelenségig elhúzott "szeretjük egymást, de folyton elutasítjuk mégis egymást", sírás, hogy meg fog halni a főszereplő, de mégis elválnak, mégis minden nap találkoznak, aztán mindig jön egy újabb fordulat, egy álnok hátbaszúrás, árulás, vagy egy baleset. Erre mondom, hogy túl sok volt nekem. Az a baj, hogy ha elkezdi nézni az ember, akkor már szeretné látni, hogy mi lesz a vége, de előtte még átmennek jópár fordulaton és mindig kiderül valami. Sok rész pedig túl csöpögős volt. Akkor ajánlom, ha nem zavar, hogy mindig jön egy hihetetlen fordulat, ami miatt még mindig nem lehetnek együtt. Itt most a nő az, aki a gazdag vállalatigazgató és megközelíthetetlen, munkamániás, nehezen ismeri be az érzelmeit és a fiú az, aki mindent megtesz a szerelméért.

Befejeztem a sorozatot végre-valahára. Kicsit döcögősen ment, mert voltak benne meseszerű, hihetetlen dolgok ( mint pl.a betegség könnyű lefolyása). Pedig a téma nagyon érdekes és újszerű volt, csak nem volt tökéletesen kidolgozva. Kim Soo-Hyun nagyo... Többn nagy kedvencem, de hiába a mindenünnen jövő áradozás, ami szerintem inkább csak a jóképűségének szól, én most őt kicsit másodhegedűsnek éreztem. Kim Ji-Won egyszerűen kiragyogott a csapatból a maga természetes egyszerűségével, hol a keménységével, hol a finomságával, minden érzelmet elhittem neki. Méltán érdemelte meg a "királynő" nevet.

Kicsit kiszámítható és csöpögős a sztori, de voltak benne szép részek is. Igazából nagyon szeretem a férfi főszereplőt, és ezért néztem meg.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szeretem az ilyen filmeket, amik tele vannak érzelemmel és pozitív életfelfogással, és természetesen happy enddel zárul. Annyira érzelemmetes, taposó, pénzmotivált világban élünk, hogy kellenek ilyen mesés történetek, amikor az ember azt gondolja, mégis van remény, nem érett még meg a pusztulásra ez a világ... Csodálatos a férfi színész játéka, fantasztikusat alakít. Valamiért nem szimpatikus nekem a főszereplő, de el kell ismerni, csodás színész. De a többi színész is remekelt a saját szerepében. Mindenki arra vágyik, ilyen párja legyen, mint a főszereplő, ilyen emberrel élje le az életét, és itt nem a külsőre gondolok, hanem a fantasztikus belső értékekre. Csodálatos, érzelmekkel teli film.