Átverekedni a sötétségen

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Átverekedni a sötétségen számomra kellemes meglepetés volt. Az eredeti címe ''Rumble Through the Dark'' (2023), és már az elején érezni, hogy ez egy komor hangulatú, déli noir történet. A sztori középpontjában egy utolsó boksz előtt álló, lecsúszott harcos áll, aki adósságokkal küzd, és egyre mélyebbre csúszik a bűn világában. Közben megjelenik egy apját kereső lány, egy tipikus rosszfiú, és az egész történetet átszövi a tartozás és a túlélés kényszere. A film egy könyvadaptáció, ami érződik is a karakterek súlyán. A rendező Graham Phillips, és Parker Phillips párosa jól hozza ezt a nyomasztó, poros világot. A forgatókönyvíró Michael Farris Smith története egyszerre kemény és melankolikus. A zene zseniális. Brad Smith külön kiemelendő, néha szinte fülledt louisianai jazz-hangulatot ad, ami a filmben óriási aláfestő zene jazz harmóniakörök trombitával, ami emeli a jeleneteket. A szereplők Aaron Eckhart, Bella Thorne, Marianne Jean-Baptiste, Ritchie Montgomery és Ritchie Coster erős alakításokat hoznak. Külön emlékezetes a tetoválással díszített női test szépsége köré épített képi világ. Haverokkal együtt néztük, és meglepő módon mindegyikünknek bejött. Nem hibátlan film, de hangulatban nagyon üt. Nálam 5/4 csillag.

Mikor szoknak már le Hollywoodban arról a koreográfiáról, hogy a főhős csak akkor tudja kiütni a rossz fiút, ha előtte félholtra verik?

Leginkább úgy tudnám jellemezni ezt a filmet, mint egy abszolút klisé - de ennek ellenére élvezhető. Egy teljesen felejthető produkció, viszont amíg nézi az ember, jól elvan.