Egész kreatív sztori egyveleget kapunk a covidos szituációk fantáziába való csomagolásával. Azonban ezeket a kisfilmeket folyamatosan megtöri egy monoton, karizmamentes csávó, aki a legrosszabb hangalámondásokat megszégyenítő beszéddel összefoglalja a tanulságot, mintha a Szomszédokat nézném a kilencvenes évekből. Felfoghatatlan számomra, hogy mért tették be ezt a csávót, ha ilyen rosszul működik egy amúgy kompetensen összerakott antológiasorozatban. Sajnos az epizódok sem tökéletesek, szinte mindig a csattanó előtt van vége a történeteknek, így sok befejezetlennek hat, mintha valaki csak egy alapötletet filmesített volna meg ahelyett, hogy a történetet elvitte volna a természetes konklúziójához.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A Karantén zóna az utóbbi évek egyik legjobban sikerült és legszórakoztatóbb hazai alkotása. A közösségi finanszírozás segítségével létrehozott produkció a misztikum és a transzcendens jegyében a testhorror partvonaláig is elmerészkedik, miközben remek dialógusaival, érdekes, olykor meghökkentő történeteivel boncolgatja a lélek rejtelmeit és a karantén korszakkal megjelenő problémákat. Remek atmoszféra-teremtés és kiváló színészi játék teszi teljessé, hogy végül egy szürreális utazássá váljon. A hazai filmgyártás egyik gyöngyszeme.
Értem hogy különálló kisfilmek gyűjteménye de azért valami közös pont jó lett volna, apró utalások néhány sztori közt. Az első háromnál azt éreztem hogy kicsit se fülük se farkuk, mintha a csattanó előtt lett volna végük. A Pannis jó poén volt, az ut... Több
Nekem kifejezetten tetszett, hogy néha elrugaszkodtak a valóságtól. Néhány szkeccs gyengére sikeredett, de a kíváncsiságom miatt maradtam végig és megérte megnézni. Ajánlom.