
Vélemények (2)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Kezdjük azzal, hogy nem a karácsony a központi elem, hanem a kislány szülinapja! Ennyit a téves megítélésről és a nyűglődve nézésről. Eleinte túltolt a Melissa McCarthy-s humor, ami később (szerencsére) beáll minimál szintre, mivel szerintem a film célja, mondanivalója messze nem a nevettetés vagy a romantika, hiszen pont fasírtban van a család, hanem megmutatni azt, mennyire agyatlan módon, átgondolatlanul akarunk, szeretnénk dolgokat. Nem véletlenül mondják: "Vigyázz, mit kívánsz, mert még teljesülhet". Remekül bemutatja, mily gyarlók vagyunk, és mily egyszerű rálelni a megoldásra. Nem fogja megváltani a világot e film, de odafigyelve nézve még tetszhet is.
A karácsonyi filmek többsége ugyebár mágnesként vonzza a kis lelkét az embereknek, és tapasztja a képernyőhöz a tekinteteket, legyen az vígjáték formájában akár... És ha ráadásul Melissa McCarthy a főszereplő... Nah, akkor aztán tényleg nagy durranást vár az ember. Ez most nem így történt ezzel a filmmel... Ebben kb. 0.1% nevetésre sarkalló poén volt (számomra) a kedvenc komikámtól, az érzelmi rész pedig egy erős nullával volt egyenlő! A színes bőrű házaspárt alakító színészek úgy viselkedtek... de legfőképp a lányuk, mint akik totál vadidegenek egymásnak, már ami a szerepüket illeti... Egy szalámis szendvics több érzelmet váltana ki belőlem, mint ennek a családnak a látványa. Annyira se kapcsolódtak egymáshoz, mint a kenyér a vajhoz. Nyűglődve néztem végig... de sztem a végét már be is aludhattam... nem emléxem... talán nem is baj.