1242 – A Nyugat kapujában

Felesleges pazarolni rá a betűt. Hiába a külföldi színészgárda, ez egy pocsék film. Ráadásul még történelmileg sem hiteles.

Az 1242- A Nyugat kapujában számomra egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor egy rég várt nagy történetet végre elmesélnek, csak néha máshová kerülnek a hangsúlyok, mint ahol szeretném. Tetszett, hogy nemcsak a kardcsattogásról szól, hanem arról is, milyen belső küzdelmeket élhetett át az ember egy olyan korban, amikor szó szerint a hit és a túlélés volt a tét. A látvány sokszor lenyűgözött, néha csak néztem, milyen szépen fényképezték meg a magyar tájakat. Ugyanakkor voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettem a fonalat ,mintha a film egyszerre akarna eposz, lelki dráma és történelmi lecke lenni. Én jobban szeretem, ha egy történet hagy időt a karaktereknek kibontakozni, itt viszont néha túl gyorsan váltottak a hangulatok. A főszereplő alakja mégis megfogott, nem hős, hanem ember, aki próbál helytállni a lehetetlenben. Összességében nem hibátlan film, de valahogy mégis közel került hozzám. Látszik rajta a szándék, hogy mélyebbre menjen, és bár néha döcög, van benne lélek és ez az, amit a legtöbb nagyszabású produkcióból hiányolok.

Történelmi hitelessége hellyel-közzel van, hiába írja premiernapon a negatív kritikát a firkász, hogy ez annyira "fújmagyar" és hiteltelen. Érdekes módon ezeknek az embereknek minden rossz és fúj, undorító, ami magyar és állami támogatással készül. H... Teljes kritika

Eléggé feledhető alkotás, látszik rajta, hogy megint túl nagyot akartak alkotni a készítők ahhoz képest, amire lehetőségük lett volna. Személy szerint nekem a számítógépes látványvilág nem igazán jött át, eléggé mesterkélt lett, ami pozitívum talán, hogy a jelmezek és a ruhák és a díszlet elemei jól sikerültek. Külön kiemelendő, hogy a film címének a vizuális stílusa sem igazán csalogatja a nézőt a film megtekintésére. Kicsit olyan, mintha gyorsan össze csapták volna, de ahogy a hírekben olvasni lehet, ez valóban így is történt.

Tetszett, hogy nem csak a csatajelenetek dominálnak, hanem az is, hogy mit érezhettek akkor az emberek, hit, félelem, döntések súlya. Soós Péter rendezése hozza azt, amit egy ilyen témától vár az ember: nagy tér, dráma, történelmi súly. Ugyanakkor né... Többhány pillanatban érezni, hogy a dramaturgia erősködik, mintha akarták volna, hogy minden motívum „naggyá váljon”, de nem mindig működik a finomság.

Őszintén szólva nagyon izgalmas volt látni, hogy végre egy magyar film próbálkozik egy nagy dobással: Esztergom ostroma, mongol sereg, morális dráma. A látvány korrekt, a helyszínek hangulatosak, megvan az, hogy elvigyen valahova. Viszont a karaktere... Többk belső motivációja néha picit felületesnek érződött; Batu kán dilemmái jók, de nem mindig kapnak elég teret. Összességében: szép vállalkozás, hiányosságokkal együtt is megér egy mozit.

Csalódás semmiképp, de nem is lett mestermű. A film sokszor profin néz ki, zenei hangulat jó, összhangban van a kor hangulatával – vallási és hatalmi kérdések, morális dilemmák tényleg több réteget adnak. De hiányzik néha a karakterek között az igazi... Több kémia, meg olyan pillanatok, amik után tényleg utána gondolsz valamire. Ha csak kikapcsolódni akar valaki, remek választás; ha valaki mélyebb történelmi drámát vár, ott lehet, hogy csak részben váltja be.