Kicsit olyan volt, mint egy hosszabb epizód a könyvsorozatból, tele cukisággal és egyszerű, de szerethető üzenettel. Néha kicsit túl kiszámítható, de pont ezért megnyugtató. A humor nem mindig üt, de a színes sivatagi képek és a szereplők miatt még így is megéri megnézni.
Csalódás semmiképp, de nem is lett mestermű. A film sokszor profin néz ki, zenei hangulat jó, összhangban van a kor hangulatával – vallási és hatalmi kérdések, morális dilemmák tényleg több réteget adnak. De hiányzik néha a karakterek között az igazi kémia, meg olyan pillanatok, amik után tényleg utána gondolsz valamire. Ha csak kikapcsolódni akar valaki, remek választás; ha valaki mélyebb történelmi drámát vár, ott lehet, hogy csak részben váltja be.
Az Alfie Williams lett a favoritom, le a kalappal az ifjúság előtt – komolyan zseniálisan adja vissza a kamasz traumákat. A kettős Brit-képkocka – otthon vs. város – totálisan működik, és Ralph Fiennes-lel meg valami mágikus.
72 Tafiti és Pamacs (2025)