Tizenkét dühös ember (1957)

Úgy gondolom, hogy az igazi jogállam valahol itt kezdódhet kiegészítve a precedensjoggal, ami sajnos ebben a filmben nem jön elő, de vannak rá jó példák pl. a Goodwill Hunting-ban. Jó lenne, ha az olyan szovjet berendezkedésű országokban is mint pl. a magyar , nem egy ember (bíró) döntene életről és élettelenségről (életfogytiglan), bár aki ide születik az a börtönön kívül is csak fél életet tud élni. Egy ember sokkal kisebb valószínűséggel tud jó döntést hozni, főleg, ha nem elég bölcs és politikailag is elfogult, s nem mentes az előítéletektől. Kár, hogy a magyar filmek még 60 évvel később sem tanulságosak.

Elbűvölően káprázatos. Kötelező egy darab ez a film és a sztorija úgy ahogy van hibátlan és elképesztő világot tár a néző elé amivel könnyedén eléri, hogy egyenesen imádja azt. Imádtam

Egy örök klasszikus tökéletes szöveggel és időzítéssel. A film max. 4 óra leforgását mutatja be 12 ember vitája által. Nagyon hatásos, ahogyan megismerjük lépésről lépésre a szereplőket úgy, hogy egy nevet kapunk. Magát a történetet is lépésről lépésre mutatja be a film, ugyanis in medias res rögtön a közepébe csöppenünk az eseményeknek. Én szeretem ezt a filmet, attól hogy régi.

Én is csak áradozni tudok erről a filmről. Már az elején a lényegre tér, és végig fenntartja a néző figyelmét.

12 dühös ember egy helyiségbe zárva, egy meleg nyári napon. A történet végig itt játszódik, miközben az esküdtek egy elég egyértelmű ügyet vitatnak. Mind a 12 ember elég erős egyéniség, de mégis van köztük egy, aki mind közül kiemelkedik és érveivel próbál hatni a társakra. Igen jó film, kiváló színészekkel és rendezéssel. Hiába csak egy helyszínen játszódik, mindvégig fent tudja tartani a feszültséget. Ajánlott film, persze a mai korosztálynak nem feltétlenül, mivel nincs benne robbantás, szex, vagy éppen erőszak, így nem biztos, hogy lekötné Őket.