12 ember vitájáról szól, akiken egy teremben el kell dönteniük, hogy a gyilkossággal megvádolt fiú bűnös vagy ártatlan. Érdekes pszichológiai szempontból, egy ember szembemegy a többség döntésével és megfelelő kommunikációval, feltételezéseivel, rend... Több
Ha nem is ér fel az 1957-es eredeti filmváltozattal, de mindenképpen említésre méltó ez a feldolgozás is. A színészek jól hozzák a vártat, ha nem is mind külön említésre méltók. Ezt a változatot is többször láttam és jó szívvel ajánlom.
Ha van olyan film, amire azt tudom mondani, hogy nagyon nem tetszett akkor itt van egy. Leginkább a történet volt az, ami nagyon nem tetszett a többi még talán rendben is lett volna ez azonban elrontotta a szórakozásom.
Elmélkedős, elgondolkoztató film kiváló szinészekkel. Profi rendezés, profi színészek és érdekes ahogyan az elméleteket hallva megfordul a szereplők gondolkozása. Érdekes film.
A film jeleneteit időrendben forgatták.
A beszélgetés a pszichiáterről nem volt benne az 1957-es filmben.
Jack Lemmont Golden Globe-ra jelölték az alakításáért, de a díjat végül Ving Rhames kapta. Amikor a színész könnyekkel küszködve felment a színpadra, hogy átvegye a díjat, színpadra hívta Jack Lemmont is. Rhames ekkor bevallotta, hogy azután döntött úgy, hogy színész lesz, miután látta Lemmont játszani és ezzel átnyújtotta az idős színésznek a díját, aki végül kénytelen volt azt elfogadni.
A lakás elrendezése pontosan az ellenkezője az 1957-es filmben lévőjének.
A forgatókönyvíró, Reginald Rose írta újra a 43 évvel korábbi forgatókönyvét. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem írt nőt az esküdtek közé azt válaszolta félig komolyan, hogy "akkor azt a címet kellett volna adnom neki, hogy Tizenkét dühös személy, ami azért nem lett volna olyan ütős."