Tetszett, hogy nem csak a csatajelenetek dominálnak, hanem az is, hogy mit érezhettek akkor az emberek, hit, félelem, döntések súlya. Soós Péter rendezése hozza azt, amit egy ilyen témától vár az ember: nagy tér, dráma, történelmi súly. Ugyanakkor néhány pillanatban érezni, hogy a dramaturgia erősködik, mintha akarták volna, hogy minden motívum „naggyá váljon”, de nem mindig működik a finomság.
mádtam benne, hogy nem akart többnek látszani, mint ami: egy laza vígjáték, ahol a családi húzódások viccesen sülnek el. A farmer-tehén összekapás megadta a kezdőlökést, ami aztán egy folyamatos hülye helyzetek sorozatát hozta. Baráti moziskockulásra simán oké!
Bevallom, meglepődtem: több humort vártam, de kaptam háromféle Madeát egyszerre – ez kicsit sok volt. Az egész olyan, mintha improvizációs előadás lenne egy Bahama-reklám helyszínén. A sztori nulla, az érzelmi csúcspontok rövidek, és összességében csak sima escape watching kategória volt.
A sorozat próbál mély mondanivalót közvetíteni, de néha túlzottan didaktikusnak éreztem. A szimbolika erőltetett volt, és a karakterek motivációi nem mindig voltak világosak.
45 1242 – A Nyugat kapujában (2025)