Trainspotting (1996)

A '90-es évek egyik legnagyobb kultfilmjénél nem az volt számomra az elsődleges kérdés, hogy jó lesz-e újra megnézni sok-sok év elteltével, hanem inkább az, hogy azok az erényei, amelyek piedesztárra emelték bő húsz éve, azok hogyan tudnak működni napjainkban. Még ha a film frissessége kicsit meg is kopott, a jelenetei többsége még mindig remekül működnek (Skócia legrosszabb nyilvános wc-je, Renton lejövetele a heroinról, a bespeedezett Spud állásinterjúja, Tommyék szexvideós esete és Begbie minden egyes jelenete) a képi megoldásokról nem is beszélve: a beállítások, a kamera mozgása, lassítások, belső nézőpontú kamera és még nem is beszéltem a vágásról. Külön kiemelném a zenét is, hiszen az ... több»

Most jutottam el ahhoz, hogy megnézzem a 90-es évek egy kultfilmjét. Nagyon a földhöz vágott, mert munkám során már én is találkoztam hasonló élethelyzetekkel, de ennek megfilmesítése mindig átütő hatású. A karakterek zseniálisak és a képi munka is kivételes. Nagyon tetszett.

A drogos létből való kiszakadáshoz cél kell és főhősünk bőven keresi magában a célokat hogy kiszabaduljon a rossz közegből csak hát ez nem könnyű. A rossz barátok akik csak belehúznak a rosszba nem gördülékeny folyamatot fognak elindítani. A film hangulata magával ragad a tecno zene a pörgés a ruhák a beszéd mind-mind a szimbolikára hajaz és beválnak. A belövöttség állapotát felkavaróan jól a vászonra vitték, ahogyan az utolsó szem drog esete a wc-ben. Egy szimbolika ami mutatja hogy nem számít a drogosnak se ürülék se kosz és ha nincs más megoldás a tenger mélyéről is felhozza csak még egyszer elszálljon. De a végén aki igazán élni akar az az életet választja és akarja a változást. Az meg hogy a "barátait" kellett ehhez meglopni, az személy szerint engem nem zavart sőt tetszett. Azok a barátok akik az elején már a drogról papolnak de az egyik függő lesz, a másik meg köz és önveszélyes az nem is igazi barát. Nagyon sokban hasonlít erre a filmre a Requiem egy álomért gondolom csórtak pár részt belőle:D (Tv lopás)

Ennél a filmnél szerettem bele David Boyle munkásságába. Kiváló, kreatív, realisztikus történet erről a világról. Elképesztően zseniális fekete humorral operállva. Huu, de jo film. Az operatőri munka is teljesen újszerűen hatott nekem.

Nagy kedvenc. 90-es évek Anglia nagyon jó zenékkel megadja a film alaphangulatát, mindemellett jó színészi alakítások és a témája soha nem lesz elavult.