Az 1242- A Nyugat kapujában számomra egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor egy rég várt nagy történetet végre elmesélnek, csak néha máshová kerülnek a hangsúlyok, mint ahol szeretném. Tetszett, hogy nemcsak a kardcsattogásról szól, hanem arról is, milyen belső küzdelmeket élhetett át az ember egy olyan korban, amikor szó szerint a hit és a túlélés volt a tét. A látvány sokszor lenyűgözött, néha csak néztem, milyen szépen fényképezték meg a magyar tájakat. Ugyanakkor voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettem a fonalat ,mintha a film egyszerre akarna eposz, lelki dráma és történelmi lecke lenni. Én jobban szeretem, ha egy történet hagy időt a karaktereknek kibontakozni, itt viszont néha túl gyorsan váltottak a hangulatok. A főszereplő alakja mégis megfogott, nem hős, hanem ember, aki próbál helytállni a lehetetlenben. Összességében nem hibátlan film, de valahogy mégis közel került hozzám. Látszik rajta a szándék, hogy mélyebbre menjen, és bár néha döcög, van benne lélek és ez az, amit a legtöbb nagyszabású produkcióból hiányolok.
Az 1242- A Nyugat kapujában számomra egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor egy rég várt nagy történetet végre elmesélnek, csak néha máshová kerülnek a hangsúlyok, mint ahol szeretném. Tetszett, hogy nemcsak a kardcsattogásról szól, hanem arról is, milyen belső küzdelmeket élhetett át az ember egy olyan korban, amikor szó szerint a hit és a túlélés volt a tét. A látvány sokszor lenyűgözött, néha csak néztem, milyen szépen fényképezték meg a magyar tájakat. Ugyanakkor voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettem a fonalat ,mintha a film egyszerre akarna eposz, lelki dráma és történelmi lecke lenni. Én jobban szeretem, ha egy történet hagy időt a karaktereknek kibontakozni, itt viszont néha túl gyorsan váltottak a hangulatok. A főszereplő alakja mégis megfogott, nem hős, hanem ember, aki próbál helytállni a lehetetlenben. Összességében nem hibátlan film, de valahogy mégis közel került hozzám. Látszik rajta a szándék, hogy mélyebbre menjen, és bár néha döcög, van benne lélek és ez az, amit a legtöbb nagyszabású produkcióból hiányolok.