Hermelin

A színdaraboktól én sokkal többet várok. Az igaz, hogy a szóban forgó Gothár Péter rendezés egy 1916-ban a Vígszínházban bemutatott Szomory Dezső féle színdarab TV-filmes változata, de a jó színészi alakítások lehetőségén kívül nem sok mást nyújt a n... Többézőknek. Talán még annyit, hogy a szerző tükörbe nézve önvizsgálatot tartott és látottakat szépítés mentesen beleírta a darabba. Azért ez túlságosan kevés, főleg, ha hozzávesszük a bemutató időpontját. A Nagy Háború kellős közepén eléggé kisstílű vállalkozás. Igaz, Dezsikének (állítólag a nagy tragika, Jászai Mari, akinek „kegyence” volt szólította így) van egy olyan munkája, amelyben írt a háború értelmetlenségéről („Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről”), meg a színház profiljába nem nagyon illett volna komolyabb, mélyebb mondanivaló. Fogadjuk el tehát örömmel a remek színészi teljesítményeket, elsősorban Máté Gábor, Lázár Kati és Básti Juli szereplését, meg a mellékszereplők is jók voltak. Egyedül Bezerédi Zoltán játékán éreztem azt, hogy „túltolta”. A fentiekben említett szerintem negatívum ellenére a színdarab a színházak gyakran játszott produkciója. Én nagyon szívesen megnézném Gábor Miklós Pálfy Tiborját a „régi” Madách Színház-béli előadásban, de sajnos csak egy rövid monológ érhető el belőle.

Hát, mit is lehet erre mondani, a történet eléggé sablonos és kiszámítható. Szerintem ennél a pontnál már látható, hogy a magyar filmgyártás milyen irányba megy el, és milyen alkotások is érkeznek majd a következő években, amelyek rendre érdektelenségbe fulladnak.

Szerintem egész jó kis hangulatú film, én alapból szeretem ezeket, bár a színészek egy kissé teátrálisak, na de annyi baj legyen.