A mozi számomra kikapcsolódás, de az a szép benne, hogy minden műfajnak megvannak a maga remekei, amik a maguk módján beleszegeznek a székbe. Ezt keresem!
Beültem rá azzal, hogy sírás, nagy érzések meg családi dráma, de végül olyan, mintha valaki bekapcsolt volna egy ruhástáskát tele rom-kamasz érzelmekkel. A szülő-gyerek konfliktus működik, az meg mintha nekem jött volna át igazán, de közben annyi mellékszál van (titkok, baleset, viszonyok…), hogy az egész kicsit szétcsúszik. Mégis: könnyen nézhető, és ha nem feltétlen a legmélyebb filmélmény kell, akkor simán elmegy.
Elég vegyes kosár, Cilian Murphy alakítása magával ragadó és csodálatos, viszont a fim maga eléggé katyvasz. Össze-vissza ugrál az egész az érzelem-skálán, helyenként teljesen túltelíti a nézőt és úgy összességében is csak egy közepes.
Egy újabb feldolgozás, aminek nem értem a létezését. Az eredeti tökéletesen jó volt és nem is az a film, ami annyira elöregedett volna, hogy élvezhetetlen lenne manapság.
71 Regretting You – Elrontott életek (2025)