Így válnak itt a valódi leckék „Soha ne add fel!”-szintű coelhói aforizmákká (noha ironikus módon hőseink többet köszönhetnek a szerencsének és a jó kapcsolatoknak, mint annak, hogy nem adták fel), a hús-vér emberek tévéreklám-alakokká, a Mindent egy lapra pedig végeredményben egy mézesmázos amerikaiálom-propagandává. Tagadhatatlan, hogy néha jól esnek ezek a kellemesen csúszó történetek, ahol azt látjuk, hogy két embert arra teremtett a sors, hogy egymásra találjanak – de nem véletlen, hogy sokkal jobban szeretjük az olyan meséket, ahol mindenfajta súrlódások, ellentétek dacára válnak egymás támaszaivá és önmaguk legjobb változataivá a szereplők. Több
