A katona apja

Ez a film csodálatos. Annak idején fekete-fehérben láttam, ma már elérhető színesben is. Egy haverom hívta fel rá a figyelmem, a főszereplő grúz karaktere nem azért kérdez mindig vissza, meg nem érti a dolgokat, mert ostoba és öreg, hanem azért, mert... Több sokszor grúz szavakat használ orosz helyett vagy nem érti az orosz beszédet. Ez a fordulat magyar szinkronnál nem jelenik meg igazából. A film eleji lovaskocsis jelenet rögtön tökéletes rész, nekem mégis a film vége felé a „szőlőkert” jelenet a legjobb. Bár persze szovjet kommunista propagandafilmről beszélünk, mégis belefért kritika is, a Vörös Hadsereg nem csak önmagukat feláldozó hősökből állt. Jelesül, a mi grúz nagyapánk úgy vág nyakon egy akadékoskodó szovjet tanksofőrt, hogy szaltót vet az ember. Mert ne akarják már letaposni a szőlőt, csak azért, mert háború van, meg német földön vannak. És még kapnak utána egy rövid kioktatást is emberségből „ni, azok ott német kölykök, hát lődd le őket is, ha már háború van…”. A főszereplő abszolút megszerethető alak, hiába az idealizált jelenetek, akciók, végső soron, le a kalappal az Öreg egyszerűsége, tisztasága, szívóssága előtt. Én úgy érzem, a színész magából is adott egy kicsit a szerephez, legalábbis külsőre és gesztikulációra nagyon jól játszotta az egyszerű, olykor nyakas, de mindenképpen mély érzelmű, becsületes embert.