Egy amerikai háborús film, ami nem az USA mindenki felett állását mutatja be. Persze ezt nem a mostaniak között kell keresni. Több, mint 60 évet kell visszautaznunk az időben, hogy ilyet találjunk. De lehet csak azért, mert ez a franciákról szól. Akik persze szépen be is tiltották. Nagyon jó és őszintének ható párbeszédek vannak benne. Különösen a sebesülésről és a halálról szóló tetszik nagyon. Egyébként ha a második világháborúban is minden megfutamodó francia katonát lelőttek volna, elég hamar falhoz lehetett volna állítani az összeset.
Kevés olyan rendező létezik a filmtörténelemben, aki gyakorlatilag nem tudott hibázni és alkotott bármilyen zsánerben, azok szinte mind mesterművek lettek. Kubrick ilyen volt. A dicsőség ösvényei, a háború értelmetlenségéről, a normális emberi gondolkodás számára felfoghatatlan értelmetlenségéről, a kiadott parancs megkerülhetetlenségéről mesél. Kubrick=zseni.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legrealisztikusabb, leginkább szívhez szólóbb és a legjobban fényképezett háborús film valaha. Stanley Kubrick egy igazi zseni volt, aki most egy hasonló kaliberű géniusszal, Kirk Douglas-szel dolgozott együtt. A sors fintora, hogy a film nem hozott túl sok pénzt a készítőknek, de ettől a nagysága nem vonható kétségbe.
Ezt a korai Kubrick filmet mindig nagy csodálattal és elismeréssel néztem. A háborús képek egyszerűen mesélnek. A háborús szadizmus és a felettesi túlkapások tabu nélkül kerülnek ábrázolásra. Teljesen nyilvánvaló, hogy lehetetlen feladatottal bízzák meg a francia sereget. Ez a film azoknak is kötelező darab, akik nem szeretik a fekete-fehér alkotásokat.
(248) film a listán
A lista eddigi 36 évem legkedvesebb, legfontosabb filmjeit tartalmazza. Fontos megjegyezni,...
Szeretnéd használni a Mafab értékelését a weboldaladon?
Használd ezt a HTML-kódot »
