A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyértelmű, a legjobb magyar film! Akkorát szól, hogy azért az ember még másnap is elgondolkodik. Hát, az az igazság a 20. század kemény volt mint a birkasz*r halállal és vérrel írtak. Anyukám, aki 1950-ben született, sajnos rosszul reagált a filmre. „Hogy merted berakni nekem ezt a gyilkos, szadizós filmet?! Most reggelig nem fogok tőle aludni.” De hát, ez a legjóbb magyar film! Két színésznő, egymástól függetlenül ugyanazt a történetet mesélik. Felléptek a 40-es években a nyilasok házbában az Andrássy úton, és az egykedvű nyilas fiatalok közönsége csak néz ki a fejéből. Olyan érzésük volt, hogy ezt a fellépést nem fogják túlélni.

Hihetetlen mély érzelmeket kiváltó film, Fábri talán legjobb rendezése. Minden karakter nagyon ült, de talán kimagaslik Őze, Márkus és természetesen Latinovits játéka. Elgondolkoztató pillanatokat ültet az agyba, hogy mi mit tennénk a szereplők helyében. Fantasztikus alkotás, ajánlott kategória.

Magyar film már nem is volt eleve sok esélye nálam. Ezt a filmet nagyon elszúrták. Legalábbis úgy gondolom, hogy simán több is lett volna benne de ez nem úgy jött össze ahogy kellett volna.

Az általam látott legjobb magyar film! Megtekintése után napokig járt a fejemben, hogy hasonló helyzetben én mit tettem volna. Túl azon, hogy a zseniális kérdésfelvetés elsősorban Sánta Ferenc érdeme, a regényadaptációk számára példaértékű; így kell ... több»egy teljesen más művészeti ágban egy irodalmi mű komplex gondolatiságát megjeleníteni. Az első magyar Oscar-díjat (a „Mephisto” értékeit nem lebecsülve!) ennek a filmnek kellett volna megkapnia. Minden összetevője a helyén van, a színészi alakítások mindegyike bámulatos. Csak azért emelem ki Latinovits Zoltán fantasztikus teljesítményét, mert sajnos ez az utolsó filmes szereplése. Hattyúdalként méltó befejezése a „Színészkirály” munkásságának. Fábri Zoltán sok remek rendezése közül is ez a legkiemelkedőbb filmje. Alaposan feladta a leckét minden filmkészítő számára, hogy akárcsak megközelíteni tudják ennek a remekműnek a nívóját.

A könyvet (még) nem olvastam (de ezek után már szerepel a közeljövőbéli terveim közt), de a film így is hatalmas hatással volt rám. Alapvetően nem vagyok nagy rajongója a hazai filmgyártásnak, de ez egyértelműen a legjobbak közé tartozik (legalábbis nálam biztosan).

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Erős színészi gárdát felvonultató Fábri-remekmű. Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál... (ja, bocs, ez Rejtő!) Szóval négy férfi poharazgat egy pincekocsmában. A cinikus, elégedetlen órás, a nagyképű és beképzelt könyvügynök, a jég hátán is megélő kocsmáros, valamint a csendes és nyugodt asztalos. Beszélgetnek semmiségekről, mint a borjúszegy megfelelő elkészítési módja, froclizzák egymást, mint régi haverok. Kinn még a nyilas testvérek grasszálnak, de már a szovjetek bombázzák a várost. Persze közben fogy a bor, gyűlnek a csikkek és egy hadirokkant jelenik meg az ajtóban. Komoly, öntudatos ember. A beszélgetés mélyebbé válik, filozofikus szintre emelkedik. Ekkor teszi fel a sorsfordító kérdést az órás: zsarnokként vagy rabszolgaként támadna fel? Komoly kérdés ez, bár többen elbagatellizálnák. Hiába, mert befészkeli magát az agyukba, bent döngicsél idegesítőn, mint a pimasz nyári légy. Van, aki aludni nem tud miatta, más félretolja, de vissza-visszatér hozzá. Még olyan is akad, aki a döntését meghozva a túlélést magyarázza bele. Egyikük sem sejti, hogy nemsokára muszáj lesz választaniuk. És ki tudja, van-e helyes döntés?!

Az ötödik pecsét maga a tökély, egy mestermű, igazi klasszikus. Véleményem szerint a Tanú mellett a legeslegjobb magyar film, amely valósággal beszippantja a nézőjét. Mestermunka.