"Nehézkes"? Igen. "Lassú"? Valóban. De Robert Bresson 1951-es filmje vitathatatlanul a legnagyszerűbb klasszikus filmek egyike. Bresson, aki Francois Truffaut szerint az a francia filmnek, mint Mozart a német zenének, ezen filmje talán a legjobb kez... Többdeti lépés ahhoz, hogy beléphessünk az ő egyedülálló stílusának világába, hogy megfelelően méltányolhassuk őt.
A történet egyszerű. Egy érzékeny és súlyosan beteg fiatal pap (Claude Laylu, egy amatőr színész) egy lelki válságban lévő vidéki plébániára érkezik. A tapasztalatlanságában könnyen sebezhető ember egy közönyös, sőt sokszor nyíltan gúnyolódó közeggel találkozik szembe. Az idősebb, tapasztaltabb pap egy szomszéd plébániáról is azt a gyakorlatias és cinikus tanácsot adja neki, hogy "Tarts rendet egész nap, jól tudva, hogy holnap úgyis a rendetlenség fog győzni." és ő megfogadja ezt a tanácsot: mindenki utálja, de végzi a dolgát ártatlan egyszerűségével, és missziós lelkülettel. Sikertörténet helyett csak apró sikerek, és a vég a csendes és magányos halál. Úgy tűnik, a tanítványoknak sem megy jobban, mint mesterüknek. Egy nehéz és fáradtságos út a sötét és embertelen vidéken.
