Kazaam

Modern mesefilm, ahol egy magányos, problémás fiú, Max találkozik a boom boxból előbukkanó dzsinnel, akit Shaquille O’Neal alakít. A film laza, kissé kaotikus stílusa a kilencvenes évek popkultúrájára épít, de a hangulatot inkább az ügyetlen humor és... Több a generikus családi fantasy-elemek uralják. A cselekmény sablonos: a fiú kívánságain keresztül közeledik apjához, közben Kazaam segít neki, ám sem a karakterek kidolgozottsága, sem a köztük lévő kémia nem igazán működik. Shaq játékából árad a jóindulat, de valójában a színészi teljesítmény és a főszereplő fiú alakítása is gyenge, a mellékszereplők felejthetők. A forgatókönyv sablonos és kiszámítható, rendezésben sincs valódi eredetiség, a tipikus vizuális effektek inkább olcsók, a poénok legtöbbször nem ülnek. Objektív szempontból a film a kritikusok többsége szerint az egyik leggyengébb dzsinnes vígjáték, szubjektíven is inkább szórakoztatóan rossz, nosztalgiázóknak esetleg érdekes élmény. Elsősorban gyerekeknek vagy Shaq-rajongóknak ajánlott,

Kiskoromból emlékeztem még erre a filmre, de csak annyit tudtam felidézni, hogy sokszor ment a tv-ben, én meg mindig becsületesen meg is néztem. :D Mai szemmel értelemszerűen nem olyan nagy csoda, mint kölyökfejjel, de a nosztalgia miatt jó volt újranézni.