Elsősorban a színészgárda miatt néztem meg újra, ugyanakkor elcsodálkoztam, hogy 56 évvel ezelőtt milyen primitív körülmények voltak, bár akkor egy kétszobás, fürdőszobás lakás luxusnak minősült számomra. Azok a ruhák, fejre borított sálak, autóbuszo... Többk, villamosok, stb. Valóban ilyen tárgyi környezetben nőttem fel?! Igen, ebből a szempontból nagyon hiteles volt a későbbi disszidens, Herskó János filmje. A történetet eléggé rózsaszínű optikán keresztül vitték a vászonra, de érthető, hiszen vigyázni kellett, nehogy betiltsák.
