Az algériai származású Nadir Moknéche érdekes, de témájában egyre gyakrabban előforduló filmet rendezett. Zino, a Párizsban élő fiatal zongorahangoló döbbenten értesül arról, hogy a korábban balett táncos, mindeddig ismeretlen apja, Farid nemet válto... Többztatott és most tökéletes nővé, "vadmacskává" átoperálva, Lola néven keleti táncokat, közte hastáncot oktat egy vidéki városban. A kezdeti merev elutasítás és csalódás után jobban megismerve az apja személyiségét elfogadja a megváltozhatatlan tényeket, bensőséges apa-fiú kapcsolat alakul ki köztük. Szerintem nagy előnye a filmnek, hogy nem egy valójában átoperált transznemű színész alakítja Lola szerepét, hanem az ízig-vérig nőies fantasztikus színésznő, Fanny Ardant. Véleményem szerint erre a szerepre a legtökéletesebb személyt választotta ki a rendező, aki egyben a forgatókönyvet is írta. A három gyerekes színésznő alakítása csodálatra méltó. Hihetővé teszi, hogy milyen rettenetes érzés lehetett egy számára idegen testben élni, és nehéz döntés a szeretett kisfiáról is lemondva a maga választott nemi szerepében kiteljesedett, boldog életet élni. Ritkán látható ilyen nagyszerű művészi teljesítmény. Külön érdeme a filmnek a darabhoz tökéletesen illő zenei részletek kiválasztása és alkalmazása.
