Olympo

Szerettem az atléta‐versenyt, de a cselekmény néha elkalandozott: amit szálként akarnak előadni, inkább csak dísznek volt. A gyógyszeres rejtély jó, de néha banálisan végződik. Tömény, de néha üresnek is érzem.

Nem vagyok oda a spanyol tini sorozatokért, de ez valamiért megfogott. Hamar ledaráltam az összes részt. Volt benne némi társadalomkritika is, talán az volt érdekes számomra.

Fura mix: szex, sport, dopping és tini intrika – mint az Élite, csak úszómedencés. A karakterek néha meglepően sokszínűek, pl. Roque coming out‐szála működik. De máskor sablonos a sztori, mintha mindig túl akarnának lépni az előzőn.

A karakterek közül sok unalomba fulladt: többen karaktersablonok, nem hús-vér emberek. Ráadásul a doppingos fő szál nem kap elég mélységet. Mégis, van melankóliája, és a végén mintha felráznának minket.

Teljes test‐ és lélekporlasztó élmény. A vizuális stílus szép, a színészek jók, de a sztori olykor túl szépen kiszerkesztett, és nem hagy elég mély nyomot. A feszültségül jó, de a karakterek nem mindig működnek profilból.

Imádtam, hogy nem csak a teljesítmény érdekelt, hanem az is, mit tesz az emberrel, amikor nem tud teljesíteni. Amaia, Nuria, Zoe – mindegyiknek megvolt a maga belső árnyéka. Persze, így is van sablon, de a doppingos vonal friss volt.

Jók a szereplők, vicces jelenetek. Megérte megnézni.