A folyamatos összeomlás szélén

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Művészeti alapvetés, hogy pár ötletmorzsából – legyen az sztori, poén, dallam, szín stb. – még nem lesz sikeres alkotás. Hiába lehet végigrötyögni a sorozatot, valahogy nem áll össze, nem lesz belőle értelmes és ütős mozi. Arról nem is beszélve, hogy... Több van egy-két érthetetlen, sőt kifejezetten kínos jelenet a történetmesélés során (én például nem tudtam hova tenni a macskakaka eldugásáról szóló részt, bár a mélypont kétségkívül a kémtörténeti szál). Az amerikai középosztály nyűglődéseit Woody Allen mutatta be évtizedekkel ezelőtt, több filmben is – lehetett volna tanulni tőle. Másrészt az embernek óhatatlanul eszébe jut a Szex és New York, szerencsére itt a szirup hiányzik. Helyette vannak vegyes párok, illetve vegyes pároktól származó gyerekek, egy nemi identitását kereső tinédzser fiú és egy arab-muszlim anyuka – mindez nyilván a PC és a most oly divatos társadalmi trend kedvéért. Amúgy Julie Delpy és a férjét játszó színész alakítása kifejezetten jó, Alexia Landeau karaktere rendkívül fárasztó, és Elizabeth Shue-ról is kiderül, hogy bár impresszív személyiség, a színészi eszköztára láthatóan korlátos. Sokat gondolkodtam az értékelésen, mivel a feleségemnek kifejezetten tetszett a film – ez alapján nálam persze max. 3 csillagot kaphatna–, de az alkotók filmes rutinját figyelembe véve mégis rossz lett a sorozat. Amelybe egyébként a Covid is előkészítetlenül vánszorog be – mert berobbanásról egyáltalán nem beszélhetünk –, így végeredményben funkciója sincs.

Türelem kell hozzá, szerintem Elisabeth Shue megmenti az egészet.

Rettenetesen csigalassúsággal folydogál az egész, idegesítő, nem tudom ajánlani.

Ne nézd meg egy eseménydúsabb nap után! Te is az összeomlás szélére kerülsz. Hiába vannak elvétve szórakoztatóbb részek, akkora a káosz benne, hogy nem tudod kiélvezni őket.