Párnacsaták

Újra bedőltem a dicsérő értékeléseknek. Az én hibám, hiszen a pufók pofijú Doris Day-t nehezen viselem el, Rock Hudson pedig nálam a „futottak még” kategória. Ráadásul nem az első szinkron volt alákeverve Mécs Károllyal, hanem Gergely Róbert beszélt ... Többmagyarul Hudsonként. A kettő között micsoda különbség! Az Oscar Bizottság is alaposan mellélőtt, mert ennek a lufi jellegű forgatókönyvnek ítélte 1960-ban a szobrot. Nem létezik, hogy nem volt jobb! Már a kiindulópont is furcsa, bár nem vagyok telefonszakértő, de nálunk az ikervonal tulajdonosai nem tudták egymást hívni, vagy a másik fél beszélgetésébe belehallgatni, itt meg gond nélkül megtették. Ez volt a történet alapja és ezt az amerikai nézők be is vették, hiszen a bevételi lista ötödik helyezettje lett. Izzadmányos „csavarok” után a befejezés kimenetele nem lehetett kétséges. A lényeg úgyis az volt, hogy Doris Day minden jelenetben más ruhában díszelegjen és legalább egyszer dalra fakadjon. A kitűzött cél teljesítve, jöhetett a számolnivaló dollárbevétel.

Én csak Doris Day miatt néztem meg. :D

Igen cuki kis amcsi cukorvattás filmecske. A ma nézőjének, aki már egész másfajta flmekhez szokott, talán kicsit előrelátható az egész, de még így is megéri a klassz dialógusok, vagy Doris Day miatt.