Érdekes volt látni, hogyan reagált a média meg az emberi hisztéria a Son of Sam-re – a sorozat ezt is feszegeti, nem csak a gyilkosságokat. A rendező jól adagolja az infókat, néha már túl sok dokumentációval terheli az agyamat.
Karakterek működnek, a sztori pedig úgy csavarodik, hogy közben mégis világosan adja vissza a feszültséget és a drámát. Ráadásul a zeneválasztás is brutálisan passzol.
Őszintén szólva nem volt rossz, de nem is hagyott bennem mély nyomot. Egyszer nézhető kategória számomra. A sztori oké volt, de semmi meglepő vagy új. Voltak izgalmas részek és pár ijesztő jelenet, de összességében átlagosnak éreztem. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem is lesz a kedvencem.
Nagyon szép volt a látvány, és tök jó feleleveníteni ezeket a karaktereket ennyi év után! Lilo kis színésznője hihetetlenül aranyos, tényleg olyan, mintha a rajzfilm elevenedett volna meg. Stitch meg… hát ő Stitch, imádnivalóan káoszkeltő. Nálam ez a film működött, abszolút feel-good élmény.
Tipikus Wes Anderson-film: meseszerű díszletek, maximalista precizitás és elképesztően sok sztár. A humor többnyire ül, pár poén tényleg üt, de közben néha nehéz követni, hol van a történet mélye. Több benne a csodás látvány, mint épkézláb történetív. Jó képekkel dolgozik, de már elvárnánk valami újat.
NA Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A David Berkowitz-szalagok (2025)