Ragyogó napfény

A külföldi írónők közül Patricia Highsmith a legnagyobb kedvencem. Amikor megtudtam, hogy Delon már 1960-ban eljátszotta Tom Ripley szerepét, valóságos hajszát indítottam a film után. Nagy nehézségek árán sikerült megszereznem, a "zsákmányt" azonnal ... Többmegnéztem. Nagyon tetszett. Aztán majdnem négy évtized múlva elkészítette Minghella a maga változatát, és hiába Delon a legkedvesebb francia színészem, be kell látni, hogy Matt Damon Ripley-ként lekörözte. Egyébként is az újabb változat szereplőgárdája fényévekkel jobb. Vegyük csak az egyik mellékszereplőt, Freddie alakját. A 2014 óta sajnos már halott Philip Seymour Hoffman ebben a viszonylag kis szerepben is a maximumot nyújtotta. Az értékelésemnél a Ragyogó napfény esetében nem változtattam, de óvakodok az újranézésétől.

Egyáltalán nem szokott kedvencem lenni az olyan film ami francia. Volt már jobb film is ennél, de szerencsére nem ez a legrosszabb így nem okozott gondot végig nézni és még kicsit élvezni is. Szerintem kedvelhető azok számára, akiknek erre áll rá az agyuk egyből. Be lehet próbálni egyszer.

Szerintem itt az a gond, hogy már a címe se ragadott magával és bemutató alapján is inkább afelé stagnált, hogy ez majd nem fog bejönni. Bátran mondhat, hogy ennél sokkal jobbakat is láttam már. Ez most nem nyert.