San Francisco-i kölyök

Két általam kedvelt színész és egy inkább gyenge, mint közepes western-vígjáték, amelyben van néhány drámai fordulat. A vadnyugati filmek szeretetéről már régen lemondtam, bár Leone 1968-as filmje, a „Volt egyszer egy Vadnyugat” szerepel a tízes toplistámon. Gondoltam, hogy vígjáték köntösben elmegy, de éppen csak áthomorított a képzeletbeli léc fölött. Mindkét főszereplőt láttam már sokkal jobb filmekben (példaként: Gene Wilder – „Vaklárma”, Harrison Ford – „A szökevény”.) Felesleges számon kérni az ilyen filmektől a hitelességet, de ezt inkább fantasynak kellene elkönyvelni. A történettől függetlenül a két neves sztár játékával nem volt semmi baj, csak nyújtották a játékidőt, mint a rétestésztát. Hozzászólásokban sokan kifogásolták a szinkron minőségét, azt állítva, hogy az időben előbb készült (Szacsvay, Oszter féle) sokkal jobb, de nekem tetszett a megszokott magyar hangján beszélő Helyey László és Mihályi Győző. A legfontosabb, hogy jól érthető legyen, ebből a szempontból meg kifogástalan volt.

A Gene Wilder már nem először kirándult el a western műfajába, ám a film sajnos ezúttal nyomába sem ér a zseniális Fényes nyergek-nek. Kedves kis film, pár jó poénnal, de sajnos túl hosszú és nagyon töredezett. Egynek elment, de Wilder és Ford is rengeteg jobb filmet csinált életében.

Nagyon kellemes film. Jó a humora, mégis időnként egy kis drámaiságot is véltem felfedezni benne. Ez valószínűleg a jó színészi párosnak is köszönhető. Le a kalappal.