Szerintem, ha Woody Allen évente legalább egy filmet nem készítene elvonási tünetei lennének. Már csak a nagy számok törvénye miatt is sikerült néhány jelentős alkotást készíteni, mert hihetetlenül gazdag az életműve, számos műfajt, stílust kipróbált. Öntörvényű alkotó, nem hajlandó a mainstream irányába elmozdulni. Az Oscar-díjait sem sokra értékeli, 1978-ban az „Annie Hall” kapcsán el sem ment a díjkiosztó gálára. Ezzel a filmmel Fritz Lang és Murnau expresszionista metódusát utánozta a maga szokásos gunyoros módján. Elképesztő a felvonultatott szereplőgárda, a megszokott Mia Farrow (kapcsolatuk a következő évben botránytól sem mentesen meglazult) mellett kis szerepekben többek között Madonna, John Malkovich, Kathy Bates, Jodie Foster, John Cusack látható. Természetesen Allen a főszereplő, a beszélő nevű Kleinman alakítójaként, bár a későbbi rendezéseiben már egyre ritkábban szerepelt. Azokat jobban is kedvelem, mint például a „Match point”, vagy a „Kasszandra álma”. Nálunk általános felháborodását okozna, ha nem Kern András szinkronizálná.
Ez a film egy kötelező darab, szerintem egyszerűen mindenkinek látnia kell. A sztori nincs kifejezetten túlbonyolítva, épp ezért fogyasztható, viszont ez a humor nem egy könnyű eset. Rá kell hangolódni az egészre.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
