Somebody

Egy alkotás objektíven megítélhető, kritériumok alapján, de hogy kinek mennyire tetszik, az már erősen szubjektív, érdeklődés, élethelyzet és lelkiállapot-függő. A Somebody objektíven egy jó filmsorozat, szubjektíve én nagyon-nagyon szerettem, de megértem, ha nem bűvöl el hirtelen sokakat. Az izgalmas krimi téma ellenére is inkább belülre nézős, pszichológiai, lassú folyású. Persze, kinek mi adja az izgalmat: én igencsak feszítettnek és drámainak éreztem végig. Jól játszik az idővel, megfelelően adagolja az információkat, gondolkodtat, nem szájbarágós. Megmozgatja kicsit az agyat és a lelket, nem egyértelmű, mi legyen a véleményünk a szereplőkről és a történésekről. Elég kemény thriller, erős jelenetekkel, szex és vér, ugyanakkor egy különleges szerelmi történet is, végére erősödő lírai hangulattal. A főszereplő Asperger-szindrómás lány kapcsolatát látjuk egy sorozatgyilkossal(!), ami megváltoztatja apátiás, kívülállóként élt életét. Az addig ismeretlen érzések, a kötődés megélése önfelismerést és egy végső döntést eredményeznek számára, ami cseppet sem kiszámítható a nézőnek, ahogyan a hatása sem a főszereplő életére. Korea-kedvelőknek külön élmény a koreai sámánizmus megjelenése a filmben, érdemes utána olvasni a témának, akit érdekel.