Dal egy agyonvert fiúért

Én a 70-es években jártam általános iskolába egy vidéki kis faluban, le is írom a falu nevét: Pocsajban, Bihar megyében. A tetves, gané kommunista tanárok a vonalzó élével adták a körmöst meg a tenyerest. Meg sem mondtuk otthon.

Nagyon erős film, aminek nemcsak remek hangulata van (már amennyire remeknek nevezhető ez a sötét, borús és végletekig szomorú történet), de fontos mondanivalója is. Nem az a film, amit az ember sokszor újra fog nézni, mert kell hozzá egy hangulat, de esős őszi estéken tökéletes.

Nálunk a katolikus pap erősen antiszemita, ha egy ilyen helyen lehetett volna "tanár", biztos kiélte volna beteges hajlamait. A cölibátus csak tönkreteszi a papokat. Szomorú, de jó film.

Az a fajta film, amit elég volt egyszer megnéznem, úgy beleégette magát az agyamba és a lelkembe. Teljes mértékben megváltoztatta a katolikus egyházhoz és a papjaihoz való hozzáállásomat, véleményemet. Azt hiszem, elég, ha annyit mondok, egy kicsit én is meghaltam a film végén.