Aligha lehet olyan filmet találni, amelyik jobban fejezné ki a cseh mentalitást, mint ez a Jirí Menzel-film. Nyilvánvaló, hogy az író, Bohumil Hrabal és a rendező látásmódjának egybeesése olyan művek megszületését eredményezte, mint az Őfelsége pinc... Többére voltam, a Pacsirták cérnaszálon, vagy a Hóvirágünnep. A legelismertebb, Oscarral is megtisztelt „közös” film az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok. Ritka, hogy egy filmkészítő ennyire azonosulni tudjon az adaptációra kiszemelt irodalmi művel. Hrabal nevelőapja sörgyári könyvelő volt, ezért az író sörgyárban eltöltött gyermekkora és a kisvárosi környezet élete visszaköszön a filmben is. Egyetlen groteszk mozzanatot emelek ki, amely azonban az egészre is jellemző. Pepin nagybácsi (Jaromír Hanzlík, Kern András zseniális szinkronjával) furcsa története Metud bácsiról, aki mivel melankóliában szenvedett felült annak a hirdetésnek, hogy: „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” Ezután az élete gyökeresen megváltozott, mivel a mosómedve mindent használhatatlanná mosott a patakban. A film bővelkedik a hasonló komikus szituációkban, megtekintése nem fakuló vidámsággal ajándékozza meg a nézőjét.
