Tafiti és Pamacs

Bevallom őszintén, hogy rosszabbra számítottam. Mivel nem volt más mese, ezért erre ültünk be a kislányommal. Aranyos mese ez arról, hogy ha adunk esélyt másoknak, akkor még meg is kedvelhetjük őket és jobb segítséggel, mint egyedül. A két főhős cuki... Több, a többi állat is aranyos. Kicsit olyan is volt, mint egy mesébe ágyazott természetfilm. Mert megismerhettük a sivatagi állatokat, a sivatagot, hogy milyen egy oázis, milyenek a dinnyék, milyen forró lehet a talaj és egy homokvihar el is áshat, a mély pedig vizet rejthet. Emiatt tetszett.

Kicsit olyan volt, mint egy hosszabb epizód a könyvsorozatból, tele cukisággal és egyszerű, de szerethető üzenettel. Néha kicsit túl kiszámítható, de pont ezért megnyugtató. A humor nem mindig üt, de a színes sivatagi képek és a szereplők miatt még így is megéri megnézni.

Imádtam a dinamikát a két főhős között, tényleg működik a kontrasztjuk. A történet nem akar túl mély lenni, viszont pont jól adja vissza a gyerekkori barátság esszenciáját és azt, hogy együtt minden könnyebb. Jó választás, ha lazán szórakozni akarsz.