Egy igazi úriember

Az Egy igazi úriember pont egy olyan időszakban talált meg, amikor nyitottabb voltam az érzelmi rétegeire. Nem a felszíni téma – az escortmunka – fogott meg benne, hanem az, ahogy az emberi kapcsolatokról, sebezhetőségről, veszteségekről és újrakezdésről mesél. Voltak helyzetek, amikkel meglepően könnyen tudtam azonosulni, és talán épp ezért váltak számomra a szereplők is szerethetővé. Nem idealizált figurák, hanem valóságos, hibázó emberek, akik mégis képesek kapcsolódni egymáshoz – és ez valahol reményt adó. Én szerettem, de nem a mindennapokba betokosodott embereknek való.

Nagyon unalmas, a pasiról sem jön át, hogy egy igazi Don Juan lenne, és ezer ugyanilyen film volt már.