Hazudj

Végre egy sorozat fiatal felnőttekről, ami nem romantizálja a toxikus, diszfunkcionális, bántalmazó kapcsolatokat, és nem úgy állítja be őket, mint az "egy nagy, igazi, szenvedélyes szerelem". Persze felnagyítva és extrémen sűrítve a mindenféle bántalmazó dinamikákat, olyannyira, hogy egy-egy rész után a rosszullét kerülget(het)i az embert. Főleg azt, akinek volt része bármelyik esetben azok közül, amit a sorozat bemutat. Egészen hátborzongató, bőr alá mászó módon haladunk egyre beljebb és mélyebbre Stephen és a többiek nyomorúságos nyúlüregeiben, és nincs feloldozás, nincs megkönnyebbülés, és nincs jóvátétel sem. Ilyenformán ez a sorozat igazibb, mint bármelyik happy endre végződő, vagy egyértelműen afelé futó társa, és még elvileg lesz egy évad. A sztori egyetlen, folytatás nélküli regény alapján készül, így kérdés, hogy a 2. évad után még kapunk-e mégis valamiféle – legalább kicsit – megkönnyebbítő lezárást. De addig is: ez nem az a világ, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését.

Ami nekem tetszett, az a történet idővonala és érettsége. Minél idősebb leszel, annál tisztábban látod a múltat - tudod, hogy az az egy ember, aki tönkretette a lelkedet, bár esküszöl, hogy igaz szerelem volt. Ismered azt a szeretőt, aki nem volt egé... Többszséges számodra... de visszamennél/vissza tudnál menni azért a múló érzésért?

Ajánlom nőtársaimnak, akik szeretik a szexis sorozatokat. Alig várom az új részeket.

Mint mindig, most csak egyet tudok mondani - olvassátok el a könyvet, mert ez az adaptáció egy csalódás.