Az "AFI 100 év" elnevezésű program részeként az Amerikai Filmintézet összeàllított 2000. elején egy listàt, (AFI's 100 Years…100 Laughs), amely minden idők 100 leghumorosabb filmjét àllítja rangsorba. A jelöltek között volt pl. bohózat komédia, akció-vígjáték, paródia, romantikus vígjáték, szatíra, fekete komédia, zenés vígjàték, stb. Jelen film a 15. helyen végzett a TOP 100-ban.
Az 1998-as évben az Amerikai Filmintézet összeàllított egy listàt, amely tartalmazza a filmtörténet 100 legjobb amerikai alkotàsàt. 2007-ben, 10 év elteltével felülvizsgàltàk a gyűjteményt, ismét megvàlasztottàk a legjobbakat. Jelen film a 44. helyen àll ezen a listàban.
Cary Grant folyamatosan Vörösnek hívja Kathleen Hepburnt. Kathleen Hepburn eredeti hajszíne valóban vörös volt.
Alan Rickman azt mondta, hogy ez volt az egyik kedvenc romantikus filmje.
A színdarabot kifejezetten Katharine Hepburnnek írta Philip Barry, aki vissza akarta csábítani a színésznőt a színpadra, miután olyan katasztrofális értékeléseket kapott a "The Lake" című Broadway darabért.
Cary Grantnek felajánlották a lehetőséget, hogy melyik főszerepet szeretné eljátszani és meglepetésükre a kevésbé felkapott szerepet választotta.
James Stewart nem tervezte, hogy részt vegyen az Oscar-díjátadáson, abban az évben amikor jelölték a díjra. A ceremónia megkezdése előtt kapott egy hívást otthon, amiben azt "javasolták" neki, hogy vegyen fel egy szmokingot és menjen el a gálára. El is ment és meg is kapta a kitüntetést.
Katharine Hepburn játszott abban a színdarabban a Broadwayen, amin a film alapult, és birtokolta a darab megfilmesítési jogait, amit a milliárdos Howard Hughes-től kapott ajándékba.
James Stewart mindig úgy érezte, hogy nem érdemelte meg a Legjobb színésznek járó Oscar-díjat a filmben nyújtott alakításáért, annál is inkább, mert úgy érezte, nem őt kellett volna szerződtetni a szerepre. Mindig azt mondta, hogy Henry Fondának kellett volna nyernie az Érik a gyümölcsért (1940), emellett azt is mondta, hogy a díj talán egyfajta elhalasztott fizettség volt a Becsületből elégtelen (1939) című filmjéért.
A film szerepel az, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című, Steven Jay Schneider által készített gyűjteményben.
Cary Grant 100 ezer dollárt kért a szerepért, ami kimagaslóan magas fizetésnek számított. Később kiderült, hogy a teljes összeget a British War Relief Fund-nak ajánlotta fel.
A filmet 8 hét alatt vették fel és nem volt rá szükség, hogy újra vegyenek fel jeleneteket. A jelentben, amiben James Stewart részegen csuklik, látszik, hogy Cary Grant lefelé néz és vigyorog. Miután a csuklás nem volt benne a forgatókönyvben Grant majdnem nevetésben tört ki, ezért gyorsan vissza kellett fognia magát. A csuklást Stewart találta ki, amiről nem szólt Grantnak.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
